5. fejezet

Itt az ötödik fejezet. Még további részeket is fel fogok rakni, de örülnék a kommenteknek. Jöhet hideg-meleg is! ;) Folyamatosan fogom feltölteni a részeket, amint elkészültem velük.

Deana

5. FEJEZET
Büntetés

(Ariel szemszögéből)

Azt mondanám, hogy sikerült eddig viszonylag erősnek megmaradnom. Hogy mégis mi tartotta bennem a lelket eddig? Nem tudom, hogy az életösztönöm dolgozott-e bennem, vagy csupán az hajtott egészen eddig, hogy nem akartam szajhaként, kiszolgáltatva végezni. Tény azonban, hogy a kraft mostanra végképp elfogyott belőlem, ahogyan elfáradtam. Innen már nem volt hova tovább. Ő és én… egy szobába zárva. Egyenlőtlen küzdelem, mely úgy is az ő győzelmét hozza majd. A talaj csúszós, és kész öngyilkosság lenne bármivel is próbálkozni. Bár nem mondom, eszembe jutott az is, hogy elütöm valamivel… teszem azt a zuhanyrózsával, vagy mit tudom én. De aztán letettem róla. Még egyszer úgysem dőlne be nekem, és ostobaság lenne megpróbálni újból elcsábítani, majd leütni. Egyszerűen nem menne.

Tovább már nem tudtam megjátszani magamat, a pókerarcom aláhullott és csak sebezhető önmagam voltam, minden védelem nélkül Dieselnek teljesen kiszolgáltatva.. Egy védtelen lány, aki távol az otthonától egyedül és kiszolgáltatva várta, hogy megtörténjen, aminek meg kell. Titokban abban reménykedtem, hogy elmegy. Hogy csak rám akar ijeszteni vagy valami. Hiszen csúnyán elbántam vele az imént. Oké, most akkor kvittek vagyunk. Én megpróbáltalak kasztrálni, te meg cserébe halálra rémisztettél. De ezt nem mondhatom neki, és különben sem úszom majd meg ennyivel, azt hiszem. Persze továbbra is folytathatom a struccpolitikát, hogyha nem nézek rá, nincs is ott. De minden eddiginél intenzívebben éreztem a közelségét és azt, hogy bizony teljes valóságában itt van a szobában velem.

És persze erre a testem is reagált egyből. Kivert a víz, ugyanakkor a bőröm egyből lúdbőrözni kezdett, már a puszta gondolattól is, hogy pár pillanat múlva megérint. Az elektromosság érzése töltött el a szobát, és az a bizonyos szikra fellobbant köztünk immáron másodszor. Nem értem, hogy miért reagálok így rá. Hiszen egy bűnöző és… De tovább nem tudtam gondolni a dolgot, mert hirtelen elrántotta a függönyt. A hideg beáramlott és beleborzongtam, de az is lehet, hogy pusztán a tudatba, hogy tényleg itt van velem. Nem tudom. Automatikusan a kezeimmel takartam el magam azokon a helyeken, amiket egy jól nevelt lány nem mutogat akárkinek csakúgy. Még mindig a fal felé voltam fordulva, így vállam fölött néztem rá, amikor lassan felé fordultam.

Először halálra rémültem, aztán valahogy lassan elmúlt a dolog. Nem is értem, de nem kezdtem el pánikot érezni vagy bármi mást, amit normálisan kellett volna ilyen esetben. Talán az lehet a ludas a dologban, hogy eszméletlenül jól nézett ki. Egy balga pillanat erejéig teljesen elfeledkeztem róla, hogy én most nem önszántamból vagyok itt. Csak őt láttam. A gyönyörű smaragdszínű szemeit, a kidolgozott és izmos felsőtestét és azon kaptam magam, hogy önkéntelenül is felé fordultam, majd elnyílt a szám a látványtól. Éreztem a szexuális feszültséget kettőnk között. Hogy a fenébe is ne éreztem volna. Egy állati jó pasi áll itt tőlem, alig pár lépésnyire. Ráadásul csak a farmerja van rajta.

Tekintetem ösztönösen lefelé haladt, majd megállt azon a ponton, ahol megrúgtam. Vajon baja esett? Már majdnem bocsánatot kértem azért a kis szabadulási mutatványért, amikor megszólalt. Hát minden volt csak éppen kedves nem. Ettől aztán magamhoz tértem.

- Meg se kérdeztél, hogy nem jövök-e pancsolni? Két napja bűzölgök - Vágja hozzám baljóslatúan vigyorogva. De nem tesz mást, csak áll és figyeli a reakciómat. Én persze félelmemben rögtön hátrálásba kezdek, melynek néhány lépés után a hideg fal vet véget. Eddig tartott és nem tovább. Túl szűk helyen vagyunk, jobb, ha feladom. Ezt a csatát elvesztettem. Hátat fordítok neki, fejemet a hűvös falnak támasztva csendben pityeregni kezdek. Ez így a legkiszolgáltatottabb helyzet, amiben életem során eddig volt részem. De nem mozdul, és ez kezd nagyon idegesíteni. Csak legyünk rajta már túl minél előbb! Utálom ezt az érzést érezni, amit most érzek. Mocskosnak és rossznak érzem magam, pedig még csak hozzám sem ért sehol úgy. Végül türelmemet vesztve kifakadok:

- Elegem van! Vagy gyere be mellém a zuhany alá, vagy tűnj a fenébe! De ne szórakozz velem! Meg akarsz büntetni az előbbiért? Hát tedd meg, ha van hozzá merszed, és tényleg férfi vagy! De ne játszadozz itt velem! - Persze nem tudom tartani azt a nagy pofámat, megint jól felpiszkáltam az egóját. Pontosan az önérzetének szólt ez iménti kis mondandóm. Hiszen férfiből van, ahogy látom ízig-vérig. Tutira be fogja bizonyítani, hogy nincs igazam. De kivételesen nem érdekel az, ami ezután vár rám. Elegem van ebből a macska-egér játékból, hogy ki az erősebb meg a fifikásabb. Nem erről kellene szólnia az egésznek. De Diesel láthatólag ezt élvezi, én meg most szépen elrontom ezt neki. Eddig játszottam vele és nem tovább! Most egészen más lebegett a szemem előtt. Egy újabb szükséglet: az alvás. Ha végre az ágyba jutok, az sem érdekel, ha összedől a ház a fejem fölött. Pihenésre, élelemre vágyom és arra, hogy leszálljanak végre rólam. Aztán jöhet egy újabb nap és kitalálhatom, hogy hogyan is lesz a továbbiakban. A szökés egyenlőre kizárva, úgyhogy jó kislánynak kell lennem. Majd ha már kiismerem magam errefelé és eloszlattam a gyanúját, jöhet az újabb szökési kísérlet ebből a patkánylyukból.

(Diesel szemszögéből)

Ahogy arcát fürkésztem, teljesen megnyílt előttem. Egy védtelen, sebezhető lányt láttam magam előtt. Nyomokban sem láttam most azt a harcias vadmacskát, aki az imént még ravasz módszerrel menekülni próbált. Tüntetőleg a falat bámulta, mintha azzal, hogy nem néz rám, nem is lennék itt. Az elektromosság érzése töltött el a szobát, és az a bizonyos szikra fellobbant köztünk immáron másodszor. Automatikusan a kezeivel takarta magát, így nem láthattam belőle szinte semmit, hiszen háttal állt nekem. A válla fölött nézett rám, amikor lassan felém fordult. Láttam a szemében a rémületet, a félelmet. Határozottan tetszett, hogy fél. Vonzóvá tette, hogy oly ártatlannak, védtelennek látszott és mégis tudtam, hogy bármire képes lenne a szabadulásáért. Valami ilyesmi járhatott az ő fejében is, mert olyan szemekkel kezdett méregetni, miután kihunyt a félelem a tekintetéből, mint mielőtt megcsókolt.

Na nem! Kétszer ugyanabba a csapdába nem sétálok be! Ideje, hogy megleckéztessem ezt a kis boszorkát. Húzódott szám gonosz vigyorra a gondolattól, hogy miként is tegyem ezt élvezetesen. Ám ekkor felém fordult egész testével és ajkai kissé elnyíltak. Még mielőtt újra rám vetné magát, karba font kézzel és enyhén felszaladt szemöldökkel mustráltam, miközben a vigyoromat nem lehetett leradírozni arcomról. Éreztem a szexuális feszültséget kettőnk között. Hogy a fenébe is ne éreztem volna. Egy állati jó nő áll itt tőlem, alig pár lépésnyire. Ráadásul anyaszült meztelenül. Tekintetem ösztönösen lefelé haladt, majd vissza, végül megállt a melleinél. Oldalra döntöttem fejemet és új élveztem a látványt. Ráadásul láthatólag zavarban volt, ami még jobban megfűszerezte az élvezetemet.

Nyilván azt várta, hogy majd leteperem ott helyben; mert azonnal hátrálni kezd, melynek a fal vet véget. Bizony, bizony. Innen nincs menekvés! Gondolom, elégedett mosollyal nyugtázom, hogy úgyis az lesz, amit én akarok. Hátat fordít nekem, fejét a hűvös falnak támasztva. Hallom, ahogy csendes pityergésbe kezd. Valahogy a könnyekkel sosem tudtam mit kezdeni. Vagy hidegen hagynak, vagy zavarba hoznak. Most mi a jó fenét kezdjek egy síró nővel? Ettől kissé elbizonytalanodom. Azonban ismét meglep, most éppen azzal, hogy türelmét vesztve kifakad:

- Elegem van! Vagy gyere be mellém a zuhany alá, vagy tűnj a fenébe! De ne szórakozz velem! Meg akarsz büntetni az előbbiért? Hát tedd meg, ha van hozzá merszed, és tényleg férfi vagy! De ne játszadozz itt velem! - Ismét kiabál, hangját felemelve szinte már parancsolgat, mintha ő lenne itt a házigazda vagy mi a fene! Azonban ezzel csak annyit ért el, hogy jól felpiszkálta az egómat.

Talán pont ez volt a célja? Nem tudom. Azt viszont igen, hogy nem fogom hagyni, hogy megkérdőjelezze azt, hogy férfi vagyok! Miért, minek nézek ki? Talán egy apró, gyámoltalan kis mumpicnak? Na, majd én megmutatnom neki, hogy mennyire is vagyok férfi! Szó nélkül elkezdtem az övemmel babrálni, miközben haragos tekintettel nézek rá. Most már nem érdekel, ha sír, akkor sem szabadul meg tőlem egykönnyen. A nadrág az öv hangos csattanása kíséretében ér földet, majd fél perc múlva már én is ruha nélkül állok előtte. A köztünk lévő távolságot, amely alig két méter, három könnyed lépéssel áthidalom és már ott állok közvetlenül előtte.

- Büntetést akarsz? Hát most majd megkapod! - Közöltem villanó szemekkel. Kezeit a csuklóinál megragadva a hideg csempéhez szorítom. Esélye sincs így kiszabadulni. Haragom még mindig nem párolgott el teljesen, de izgalmasnak találtam a helyzetet. Tekintetemet az övébe fúrom, majd teszek még egy lépést felé, hogy testünk végre teljes egészében egymáshoz érjen. Szinte a falhoz passzírozom, hogy ne tudjon még megmoccanni sem.

Teljesen felvillanyozott a tudat, hogy bármit megtehetek vele. Hiszen ugyan hová menekülhetne innen?! Jóval erősebb vagyok nála, hiába hadakozna velem. Izgatóan hatott rám, a félelem a szemében. Megpróbált ellenkezni, fejét oldalra fordítva igyekezett elhúzódni tőlem. De erősen fogtam, csupán a fejét tudta elfordítani tőlem. Egy gonosz vigyor kíséretében hajoltam egészen a nyakáig, majd magamba szívtam az illatát és belecsókoltam a szinte már felkínált nyakába; lúdbőrt hagyva magam után bőrén. Csodás illata volt, csak még jobban megkívántam tőle. Éreztem a félelmének sós izzadtság ízét, azt, ahogy beleborzong érintésembe. Egy kézzel fogtam össze a feje fölött a kezeit, majd a másikkal arcát erővel fordítottam magam felé. Amint felém nézett végre, állát megragadva csókolni kezdtem. Nem finomkodtam vele, hisz miért is tenném? Számat ellentmondást nem tűrően tapasztottam az övére, ajkaimmal szétfeszítettem az övéit és végre nyelvemmel is birtokba vettem azt, ami immár csak az enyém.

Persze próbálta elhúzni a fejét, mocorogni; de nem szabadult meg tőlem. Az enyém volt, ha akarta, ha nem. Ez csak még jobban felhevítette a szenvedélyt, amit jelenleg éreztem iránta. A magamévá akartam tenni. A harciassága tetszett. Olyan volt, akár egy igazi vadmacska; aki csak arra vár, hogy betörjék. Ez most végre valami más volt, új, több annál, amit megszoktam. Az Ozianok között nem akadt olyan, aki ellenkezni mert volna velem. És ez olyan unalmas volt egy idő után! De ez a lány... ő annyira más volt. Titokzatos, bátor. Volt benne valami megmagyarázhatatlan tűz, ami felkeltette figyelmemet. Tudni akartam, hogy meg tudom-e törni. Hogy e tüzet fel tudom e még jobban szítani vagy idővel végleg kihuny majd? Zihálva szakadtam el tőle, arcát, nyakát borítva el csókokkal. A teste egészét birtokba akartam venni, felfedezni, megízlelni. Újra arcát kezdtem fürkészni, mely oly ártatlannak és védtelennek tűnt ismét. Szinte belefeledkeztem a látványába. Gyönyörű volt, pedig láttam már szép nőket rajta kívül is. Mégis volt benne valami, ami miatt mégis több volt náluk. Talán az lehet ebben a ludas, hogy ellenkezik. Mely egyszerre dühítő és izgató dolog. Pengeélen táncol, de vajon tisztában van-e vele?