Itt a negyedik fejezet. Még további részeket is fel fogok rakni, de örülnék a kommenteknek. Jöhet hideg-meleg is! ;) Folyamatosan fogom feltölteni a részeket, amint elkészültem velük.
Deana
Visszavágó
(Ariel szemszögéből)
A tervem sikerrel járt. Dieselnek nem kellett sok biztatás, szinte rögtön kapva az alkalmon visszacsókol. Ráadásul nem is rosszul csinálja, egészen élvezem a dolgot. Ajkai oly kellemesen bizsergetik az enyémet, hogy szinte el is felejtem valódi célomat. Mind jobban és jobban belemerülünk a másikba, még többet követelve magunknak. Azonban amikor a hajába túr a kezem, az övé a fenekemre csúszik. Ez józanít ki végül és az, hogy megszólal közvetlenül a fülem mellett. Hirtelen elektromosság száguld végig az egész testemen. Amint megérzem a kis barátját is odalent feléledni, cselekszem. Káromkodása jelzi ugyan, hogy sikeres volt az akcióm, de azt is, hogy nincs sok időm. Azonban a Sors úgy hozta, hogy ne menekülhessek el előle. A félelem megbénította minden tagomat. Akkor sem tudtam volna megmozdulni, ha az életem múlt volna rajta. Talán így is van, de ez már nem rajtam múlik. Most már nem én irányítok, csupán tehetetlen elszenvedője lettem az eseményeknek. Egy tökéletes áldozat, egy igazi menekült.
Úgy éreztem magam, mint valami gagyi horrorfilm főszereplője. Tudod, épp annál a résznél járunk, amikor az eddig csak árnyékként mutatott gyilkos közvetlenül az áldozat háta mögé ér. A főhősnő csupán periférikusan érzékeli, hogy valaki áll mögötte. És, amikor már leverte a víz, úgy dönt lassan megfordulva megnézi, hogy van-e ott egyáltalán valaki vagy csak a képzelete játszadozik vele. És ekkor hal meg végül. Ostoba egy helyzet. Nos, valahogy én is így érzem magam jelenleg. Az előbbi reakcióiból következik, hogy a kasztrálós mutatványommal nem sikerült teljesen ártalmatlanná tenni. Vagyis sikeresen felhúztam és meg fogom rövid időn belül tudni, hogy mi az, amiről az imént beszélt. Az ajtó gombját görcsösen szorítom, már szinte teljesen elfehéredtek a bütykeim tőle. De képtelen vagyok elengedni, pedig már fáj a kezem tőle. Végül mégiscsak sikerül nagy nehezen megmozdulnom és fájó kezemet tapogatva akartam Diesellel szembe fordulni.
- Káromkodhatsz, kicsi lány. - Szólalt meg közvetlenül mögöttem, majd a hajamba markolva rántott egyet a fejemen.
- A JÓ ÉDES KURVA ANYÁDAT! - Sikonyáltam vissza furcsa, tőlem szokatlan hangon. Még a könnyem is kicsordult a fájdalomtól. Azonnal a keze fölött fogtam össze a hajamat, így a következő rántással már nem fogja a hajszálaimat kitépni.
[b]- Nem mondták, hogy nem szabad gerjeszteni a rossz fiúkat, mert könnyen elborul az agyuk? -[/b] Kérdezi, miközben tovább húzza a hajam. Én pedig sziszegve próbálok ellent tartani. - Pedig azt hittem, legalább ma este még maradni terveztél. - Veti oda, majd az egyik kezemet megragadja és a csuklómnál fogva a padlón húzva rángat a háló felé. A földön széttört sörösüvegek, koszos ruhák, és miegymás hever. Ezeken keresztül vezet az utam. Az egyik üvegdarab fel is sérti a combomat, de csak felületes a seb. A küszöbhöz érve felkap oly könnyedén, mintha nem is 55 kg lennék, hanem egy apró és könnyű porcelánbaba. A hálóban aztán az ágyra vág durván. Önkéntelenül is magam elé kapom a kezem, hogy védekezzek. Mindkét kezemet leszorítja, és féloldalasan ülve mellettem ordibálni kezd.
- NA FIGYELJ KISANYÁM! ODAKINT EGY TUCAT KIÉHEZETT FÉRFI VÁR, ÉS HIÁBA MENEKÜLSZ, ÚGYIS MEGTALÁLNAK. A MAGADFAJTA CSAJOKAT ELADJÁK JÓ PÉNZÉRT KURVÁNAK. BÁR EZT ÉN IS MEGTEHETNÉM, MEGÉRED A PÉNZED. - Hallgat el végül. Én pedig a heves csókolózástól megduzzadt ajkakkal, rémülten, könnyező szemekkel tehetetlenül és némán tűröm mindezt. Teljesen ki vagyok szolgáltatva az akaratának. Rettegve várom, hogy mikor fog megütni vagy ott hozzám érni. Ám ahelyett, hogy megverne vagy a szoknyámat tépné le rólam és a magáévá tenne itt és most, dühösen megindul kifelé. De előbb még az ablakot ellenőrzi, hogy zárva van-e. Az ajtóból még visszanéz, vészjósló tekintetének kereszttüzében mozdulni sem merek, csupán csendesen pityergek. E kis közjáték után pedig rám zárja az ajtót kívülről. Egy kis időbe telik, hogy megnyugodjam. Diesel tényleg kiismerhetetlen számomra. Mégis mit akar tőlem? El nem enged, de nem úgy tesz, mint amit elvárna egy ilyen férfitől az ember, egy erőszakoskodó fogva tartótól. Bár az is lehet, hogy túlságosan összemosódtak bennem a szex és a lány rablók fogalmai. Tény, hogy ha mástól ilyesmit hallanék az első gondolatom az volna, hogy biztosan erőszakoskodnak az elrabolt lányokkal. Hiszen ők erőszakos és szexista állatok, akik a hormonjaik szavát követve a védtelen nőket a magukévá teszik, miközben csak tárgyként használják őket.
De Diesel? Igaz, hogy képes lenne ezek közül mindegyikre… de akkor miért nem tette meg? Nem értem, miért szalasztotta el a lehetőséget. Hiszen lefogott és mozdulni sem tudtam. Ráadásul sokkal erősebb nálam. Nem értem, miért így cselekedett. Mivel nem voltam jelenleg életveszélyben, és a szökésre sem gondolhattam… előtérbe kerültek más szükségleteim is. Talán az idegességtől, de muszáj volt kimennem a mosdóba. Gyorsan végeztem vele. Minden porcikám a fürdés után kiáltozott. A tusoló hívogató szavának nem tudtam ellenállni. A csizmámat az ágynál lerúgva magamról, megindultam a zuhany felé. Közben, mint valami olcsó erotikus filmben, ledobáltam szépen lassan magamról a ruhát. Mire a fürdőbe értem, a felsőm, a szoknyám és a melltartóm már lekerült rólam. Egy szál bugyiban csuktam be az ajtót, de persze nem volt kulcs, így bezárni nem tudtam. Végül ez a ruhadarab is lekerült rólam. De most csak az lebegett a szemem előtt, hogy mielőbb tisztának érezhessem magamat megint. A csapot megnyitva melegre állítottam a víz hőfokát, majd alá álltam. Gyorsan lecsutakoltam magamról a koszt. A szappan kellemesen felhabosítva borította el testem. A hajamat is megmostam, egymás után kétszer is, mire minden homok kijött belőle. Végre tisztának éreztem magam. Jó érzés volt, az otthoni életemet idézte. Majdhogynem énekelni is kedvem támadt tőle. Azonban nem feledhettem, hogy hol is vagyok.
Újra magamba zuhanva fordultam a fal felé, a víz pedig végigfolyt arcomon, akárcsak előbuggyanó könnyeim. A falnak dőlve támasztottam meg a fejemet és hagytam, hogy rázzon a sírás. Ott álltam és zokogtam a rám ömlő majdnem forró víz alatt. Elveszettnek éreztem magam és kiszolgáltatva. És annyira, de annyira összezavarodva. Nem tudtam, hogyan szökhetnék meg, mit fog velem tenni ezután Diesel vagy miért éreztem azt olyan kellemesnek, amikor megcsókoltam vagy megérintettem. Minden érzelem kavargott bennem. Teljesen összezavarodtam, talán a félelemtől. Nem tudom. Annyira össze voltam törve, hogy nem is hallottam meg, hogy nyílik az ajtó. Azonban, amikor egy kulcs fordult meg a zárban, rémülten eszméltem rá, hogy bizony nem vagyok egyedül idebent. Én pedig megdermedve vártam, hogy Diesel elhúzza a zuhanyfüggönyt és rám találjon anyaszült meztelenül.
(Diesel szemszögéből)
A nagylelkűen odadobott eledelemre nem jött válasz, csak a meglepetés ereje, mikor benézek: a csajszi nincsen az ágyon, azt hittem, már összekuporogva rinyál valamelyik sarokban, de megint bizonyítja, hogy ő nem olyan. Tátva marad a szám, amikor meglátom, hogy árulkodó nyomok – nevezetesen szétdobált ruhák - vezetnek el a fürdőmig. Milyen szerencse, hogy a fürdő a szobámra nyílik. Én barom... Igaz, legalább nem lesz olyan hülye indok hogy ki kell mennie vécére, és így próbáljon meglógni. Bár olyan apróságokra nem is gondoltam, hogy ha ott tartom, nem fogok a saját kényelmes ágyamon aludni, ami azt jelenti, aludhatok a kanapén vagy valahol szétcsapva egy kocsmában. Igaziból ez mellékes. A kenyér változatlanul az ágyon hever. Majd megtalálja.... De ha már ilyen bátor, akkor inkább ijesszük meg. Vigyorodok el magamban gúnyosan. Útközben megpiszkálom lábammal az elhullajtott ruhadarabokat, falatnyi ruhák, de jó ízlése van, azt meg kell hagyni. Bár a rendes lányok hétköznapokra nem így öltöznek, mondjuk a világ napról-napra változik, ő pedig... hát már ő is mondta: nem jó kislány. Kíváncsi lennék arra is miért rossz, bár erre emlékeztet engem egy sajgó érzés, kicsit lentebbről. Elég jól tűröm, pedig ezért minimum két pofont osztottam volna ki a mérgesebb időszakomban. Egyszer elcsíptem egy percet egy tévéműsorból – valami értelmiségi műsorvezetővel, a műsor címe pedig: az erőszak filozófiája. Nem vagyok egy agyoniskolázott akárki, de azért tudatlan nem vagyok. Pontosan tudom miért vagyok olyan, amilyen. A sok gyártott elmélet, egyik se veszi észre az adok-kapok elvet. Ha a világ kiszúr veled, és nem hordoz a keblén, akkor te miért tedd azt. Önzőség, tudom.
Mivel a víz folyása elnyomja a környezeti zajok nagy részét, nagyon halk, kimért léptekkel indulok el a zuhanyzókabin felé. Bennem van, hogy természetesen ez is lehet egy csapda. Megint ravaszul oda édesget, aztán ki tudja mim bánja - de rögtön ki is verem a fejemből, mert milyen dolog tartani egy nőtől, meg a kis húzásaitól. Azt mondják a nők veszélyesek, de ezt csak párkapcsolatban élő papucsok szájából hallottam még Honnan vannak ilyen ismerőseim nekem?, szóval nem hinném, hogy ez a veszély fenyeget. Különben is, én vagyok az, akitől félni kell, a nők meg azért vannak, hogy játssz velük. Külön élvezetes, ha ők is beszállnak a játékba. Talán ezért élvezem most ennyire a helyzetet, pedig csak pár órája ismertem meg kedves foglyomat. A mocorgó hangokat hallva benne van a pakliban, hogy meghallott. Ilyenkor sajnálom, hogy nem áttetsző zuhanyfüggönyöm van, akkor talán gyönyörködhetnék a sejtelmes idomokban, amik a víz alatt tisztulnak (ez túl szép hasonlat – merő nyál), és azt is tudnám, hogy készül-e valamire a zuhanyfüggöny mögött. Már ott járok, de kicsit még időzök. Kíváncsi vagyok, halálra rémül-e, megérzi –e a jelenlétem, és bepróbálkozik olyan olcsó trükkel, minthogy fejbe vágjon a zuhanyrózsával.
Ami mellesleg nem hatásos, mert a legócskább vacak, és többször volt szerencsém hozzá. a móka kedvéért, ledobom a pólómat. Ekkora már biztosan észrevesz, de futni nem igen tudna bárhova, meg egy csúszós fürdőszobában buta ötlet is. Felkészülve a hatásra, ami már belegondolva is mókás, elhúzom hirtelen a függönyt. - Meg se kérdeztél, hogy nem jövök-e pancsolni? Két napja bűzölgök. - vágom hozzá a leggörényebb vigyorral, tisztes távolságba lépek és leginkább az arcát figyelem, és a rajta tükröződő érzelmeket. Ez sem egészséges, mert egy ilyen esetben rögtön a lényegre figyelnék. Erre emlékeztetvén magamat, természetesen nem csak az arcát nézem már, készenlétben állva arra, hogy elhárítsak egy esetleges támadást. Még sosem verekedtem zuhanyzóban meztelen nővel. Most így elgondolva, az egyik legkiszolgáltatottabb helyzet.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése