Prológus, Kísért a múlt

Prológus avagy Előszó

- Mindketten feltűnés nélkül indítsatok a kocsihoz! - A lány hangja türelmetlenségről és elfojtott feszültségről árulkodott, ennek ellenére magabiztosan csengett mégis. Azonban a kezében lévő pisztoly időnként megremegett. Elisabeth még sosem fogott fegyvert a kezében, pláne nem másra. De a jelenlegi kétségbeejtő helyzetben nem volt más választása. Szüksége volt Amyre, hogy lefordítsa Davidnek, amit mondani akar neki. Davidre pedig azért, hogy a Doktort visszahozhassa a férfi segítségével.

Pedig olyan jól indult minden. Egy véletlen folytán ismerkedett meg Amyvel, aki mint kiderült tud magyarul is. Kissé talán felelőtlenség volt úgy Angliába jönni, hogy alig érti a nyelvet; de az idő sürgetett. Amyt pedig egyből megkedvelte s mivel közös téma is akadt - a Doctor Who mind a két lány kedvenc sorozata volt - hamar jóban is lettek. Amy megmutatta Lissynek a főbb nevezetességeket Manchesterben és Londonban. Ezzel jó néhány napjuk el is telt. Kiderült Amy írónak készül, míg Lissy inkább csak hobbiból írogat és a közgazdaságtan világa áll közelebb hozza. Azonban minden jónak vége szakad egyszer. A dolgok talán akkor romlottak el, amikor David interjút ment adni a BBC-nek, népszerűsítve a közelgő 50. éves, jubileumi részt. Lissy vérszemet kapott és napokon át bújta a netet és győzködte Amyt, hogy kísérje el a stúdióhoz a felvétel napján. Végül egy Manchester United meccsért cserébe bele is egyezett Amy. Másnap reggel aztán el is mentek a stúdióhoz kora reggel, ahol hatalmas tömeg várta a sztárt. Esélytelennek tűnt összefutni vele, így Lissy kénytelen volt improvizálni és bejutni a hátsó ajtónál lévő szellőzőn keresztül. Amy persze hallani sem akart először róla, de végül mikor Lissy beengedte hátul, hajlandó volt csatlakozni a lányhoz. Némi várakozás és bujkálás után pedig megjelent a felvétel után David és, láthatóan a férfimosdó felé vette az irányt. Lissynek több se kellett, a megdöbbent Amyt karon ragadva, magabiztosan sétált a férfi után az illemhelyre.

- Fordíts légyszi’, jó? - Súgta oda újdonsült barátnőjének, majd a megdöbbent David felé fordult. - Ööö… üdv, Mr. Tennant. Vagy szólíthatom Davidnek? Ne haragudjon a zavarásért, de velem kell fáradni. Élethalál kérdés. - Tette hozzá remélve, hogy ezzel eléggé meggyőzte a férfit. Amy kissé bizonytalanul és gyanakvóan, de fordította a dolgot. Ám úgy tűn Davidnek esze ágában nincs velük tartania.

- Szó sem lehet róla! Mégis kik maguk? És mit akarnak pontosan? Ne haragudjon kisasszony, de autogrammot kint fogok osztani, ezért kár volt így rám törniük. Nem látják, hogy ez a férfi mosdó? - Úgy tűnt részéről le van ezzel zárva a dolog. Ám Lissy másként gondolta.

- Értse meg, Mr. Tennant ez nem vicc. Bár úgy lenne! A Doktorról van szó, segítenie kell. Tudják, hogy nem haltak meg. David, kérem! - Lissy a meglepett férfihez lépett és megfogta a kezét. A még mindig döbbent Amy pedig fordította a hallottakat, bár kezdte egyre dilisebbnek tartani a másik lányt. A lány őszinte és kétségbeesett tekintetűnek tűnt, a férfi pedig azon gondolkodott hogyan utasítsa vissza a kedvesen a vélhetőleg fanatikus és zakkant lányt; amikor bilincs csattanásának hangjára lettek figyelmesek.

- Ez meg mi a fene? - Hördült fel meglepődve David. Amíg a lány mondandójára figyelt, amaz összebilincselte a csuklóikat.

- Neked elment teljesen a józan eszed? - Érdeklődött felháborodottan Amy, de a következő pillanatban már egy pisztollyal nézett farkasszemet.

- Erre most tényleg nincs időm Amy. Út közben elmagyarázok mindent, de szükségem van mindkettőtök segítségére. A Doktor létezik, bármennyire is hihetetlennek tűnő dolog ez. Ha a Dalekok előbb találják meg a TARDIST, mint hogy az összes órát és a legénység minden tagját összegyűjtöm, a Földnek annyi. David az egyikük, úgy sejtem maga a Doktor. - Fejezte be a gyors összefoglalót Lissy. A másik kettő előbb úgy meredt rá, mint aki szellemet látott; aztán pedig éktelen nevetésben törtek ki.

- Neked elment az eszed! Hogy én a Doktor? Ez igazán hízelgő, de tévedsz! - Amy és a David egymás szavába vágva adtak hangot hitetlenkedésüknek. Ez volt az a pont, amikor Lissy kibiztosította a kezében lévő berettát.

- Nem vitatkozom, tegyétek amit mondok. A Föld sorsa múlik rajtunk! Mindketten feltűnés nélkül indítsatok a kocsihoz! - Egy pillanatra megfordult a fejében, hogy talán mégsem így kellett volna indítaniuk; de most már nem számított, nem volt visszaút. Csak egyenesen előre, vakon a végeztük. Legyen bármi is a vége mindennek… bukás vagy győzelem. Ha tévedett, úgyis mindegy. Ha viszont igaza van, ez a kis fegyveres intermezzo mit sem fog számítani utólag.