Képek, Power Of Love

Képek, Power Of Love

  

Itt találjátok a Power Of Love című történet szereplőit. Előre szólok, erősen Vámpírnaplókos a stáblista, mivel elsősorban az a sorozat inspirációjának köszönhetően fogalmazódott meg bennem a dolog. A történet hamarosan indul, ám ha közben van ötletetek mellékszereplőkre, írjátok ide nyugodtan.

A FŐSZEREPLŐK:

Charlotte Foster

Damien

MELLÉKSZEREPLŐK:

hamarosan...

Ismertető: A szerelem ereje

Ismertető: Power Of Love, a szerelem ereje.

Cím: Power Of Love ~ A szerelem ereje

Szerkesztő: Deana

Nyitás: 2012. ? ?

Zárás: Nincs tervbe véve :)

Hossza: Kb. 20 fejezet + epilógus
Főszereplők: Damien & Charlotte Foster

Tartalom: Azt mondják, a szerelem lehet elsöprő erejű, tiszta, életeket megváltoztató, felkavaró, felemelhet a mennyekig, de a pokol legmélyebb bugyraiba is taszíthatja azt, aki szeret. S nem egyszer mindezt egyszerre teszi, mint az én történetemben. Sosem gondoltam volna, hogy egyszer magam is megtapasztalom ezt a földöntúli érzést, egy nem e világi lény oldalán. De vajon a szerelem ereje elég ahhoz, hogy ne a sötét győzedelmeskedjen?

Képek, Kísért a múlt

Képek, Kísért a múlt

  

Itt találjátok a Kísért a múlt című történet szereplőit. A történet hamarosan indul, ám ha közben van ötletetek mellékszereplőkre, írjátok ide nyugodtan.

A FŐSZEREPLŐK:

David Tennant/A Doktor

Elisabeth Sylvan/Erdei Erzsébet

 

MELLÉKSZEREPLŐK:

Rose Tyler/Billie Piper

Georgia Moffet/Jenny (Smith)

Amy Rose Emerson 

A Doktor/ Christopher Eccleston

Matt Smith/A Doktor

John Simm/A Mester

Ismertető: Kísért a múlt

Ismertető: Kísért a múlt.

Mi történik akkor ha mindaz, amit fikciónak hittünk, valósággá válik? Mi történik, ha mi magunk sem vagyunk képesek elhinni ábrándjaink a múlt visszatükröződései? Erzsébet megszállott fanatikusa kedvenc sorozatának a "Ki vagy Doki?"-nak, így gondolkodás nélkül vág bele egy minden képzeletet felülmúló kalandba; amikor olyan információkra bukkan, melyek szerint a Doktor nem csak hogy létezik, de egyenesen a Földön bujkál a Dalek faj elől. Az már csak hab a tortán, hogy kiderül nem ő az egyetlen időlord, aki emberré válva tengeti napjait köztünk. Vajon Erzsébet sikerrel jár? Képes lesz visszahozni a Doktort, mielőtt túl késő lenne? Vagy a Föld ezúttal nem fog megmenekülni?

5. fejezet

Itt az ötödik fejezet. Még további részeket is fel fogok rakni, de örülnék a kommenteknek. Jöhet hideg-meleg is! ;) Folyamatosan fogom feltölteni a részeket, amint elkészültem velük.

Deana

5. FEJEZET
Büntetés

(Ariel szemszögéből)

Azt mondanám, hogy sikerült eddig viszonylag erősnek megmaradnom. Hogy mégis mi tartotta bennem a lelket eddig? Nem tudom, hogy az életösztönöm dolgozott-e bennem, vagy csupán az hajtott egészen eddig, hogy nem akartam szajhaként, kiszolgáltatva végezni. Tény azonban, hogy a kraft mostanra végképp elfogyott belőlem, ahogyan elfáradtam. Innen már nem volt hova tovább. Ő és én… egy szobába zárva. Egyenlőtlen küzdelem, mely úgy is az ő győzelmét hozza majd. A talaj csúszós, és kész öngyilkosság lenne bármivel is próbálkozni. Bár nem mondom, eszembe jutott az is, hogy elütöm valamivel… teszem azt a zuhanyrózsával, vagy mit tudom én. De aztán letettem róla. Még egyszer úgysem dőlne be nekem, és ostobaság lenne megpróbálni újból elcsábítani, majd leütni. Egyszerűen nem menne.

Tovább már nem tudtam megjátszani magamat, a pókerarcom aláhullott és csak sebezhető önmagam voltam, minden védelem nélkül Dieselnek teljesen kiszolgáltatva.. Egy védtelen lány, aki távol az otthonától egyedül és kiszolgáltatva várta, hogy megtörténjen, aminek meg kell. Titokban abban reménykedtem, hogy elmegy. Hogy csak rám akar ijeszteni vagy valami. Hiszen csúnyán elbántam vele az imént. Oké, most akkor kvittek vagyunk. Én megpróbáltalak kasztrálni, te meg cserébe halálra rémisztettél. De ezt nem mondhatom neki, és különben sem úszom majd meg ennyivel, azt hiszem. Persze továbbra is folytathatom a struccpolitikát, hogyha nem nézek rá, nincs is ott. De minden eddiginél intenzívebben éreztem a közelségét és azt, hogy bizony teljes valóságában itt van a szobában velem.

És persze erre a testem is reagált egyből. Kivert a víz, ugyanakkor a bőröm egyből lúdbőrözni kezdett, már a puszta gondolattól is, hogy pár pillanat múlva megérint. Az elektromosság érzése töltött el a szobát, és az a bizonyos szikra fellobbant köztünk immáron másodszor. Nem értem, hogy miért reagálok így rá. Hiszen egy bűnöző és… De tovább nem tudtam gondolni a dolgot, mert hirtelen elrántotta a függönyt. A hideg beáramlott és beleborzongtam, de az is lehet, hogy pusztán a tudatba, hogy tényleg itt van velem. Nem tudom. Automatikusan a kezeimmel takartam el magam azokon a helyeken, amiket egy jól nevelt lány nem mutogat akárkinek csakúgy. Még mindig a fal felé voltam fordulva, így vállam fölött néztem rá, amikor lassan felé fordultam.

Először halálra rémültem, aztán valahogy lassan elmúlt a dolog. Nem is értem, de nem kezdtem el pánikot érezni vagy bármi mást, amit normálisan kellett volna ilyen esetben. Talán az lehet a ludas a dologban, hogy eszméletlenül jól nézett ki. Egy balga pillanat erejéig teljesen elfeledkeztem róla, hogy én most nem önszántamból vagyok itt. Csak őt láttam. A gyönyörű smaragdszínű szemeit, a kidolgozott és izmos felsőtestét és azon kaptam magam, hogy önkéntelenül is felé fordultam, majd elnyílt a szám a látványtól. Éreztem a szexuális feszültséget kettőnk között. Hogy a fenébe is ne éreztem volna. Egy állati jó pasi áll itt tőlem, alig pár lépésnyire. Ráadásul csak a farmerja van rajta.

Tekintetem ösztönösen lefelé haladt, majd megállt azon a ponton, ahol megrúgtam. Vajon baja esett? Már majdnem bocsánatot kértem azért a kis szabadulási mutatványért, amikor megszólalt. Hát minden volt csak éppen kedves nem. Ettől aztán magamhoz tértem.

- Meg se kérdeztél, hogy nem jövök-e pancsolni? Két napja bűzölgök - Vágja hozzám baljóslatúan vigyorogva. De nem tesz mást, csak áll és figyeli a reakciómat. Én persze félelmemben rögtön hátrálásba kezdek, melynek néhány lépés után a hideg fal vet véget. Eddig tartott és nem tovább. Túl szűk helyen vagyunk, jobb, ha feladom. Ezt a csatát elvesztettem. Hátat fordítok neki, fejemet a hűvös falnak támasztva csendben pityeregni kezdek. Ez így a legkiszolgáltatottabb helyzet, amiben életem során eddig volt részem. De nem mozdul, és ez kezd nagyon idegesíteni. Csak legyünk rajta már túl minél előbb! Utálom ezt az érzést érezni, amit most érzek. Mocskosnak és rossznak érzem magam, pedig még csak hozzám sem ért sehol úgy. Végül türelmemet vesztve kifakadok:

- Elegem van! Vagy gyere be mellém a zuhany alá, vagy tűnj a fenébe! De ne szórakozz velem! Meg akarsz büntetni az előbbiért? Hát tedd meg, ha van hozzá merszed, és tényleg férfi vagy! De ne játszadozz itt velem! - Persze nem tudom tartani azt a nagy pofámat, megint jól felpiszkáltam az egóját. Pontosan az önérzetének szólt ez iménti kis mondandóm. Hiszen férfiből van, ahogy látom ízig-vérig. Tutira be fogja bizonyítani, hogy nincs igazam. De kivételesen nem érdekel az, ami ezután vár rám. Elegem van ebből a macska-egér játékból, hogy ki az erősebb meg a fifikásabb. Nem erről kellene szólnia az egésznek. De Diesel láthatólag ezt élvezi, én meg most szépen elrontom ezt neki. Eddig játszottam vele és nem tovább! Most egészen más lebegett a szemem előtt. Egy újabb szükséglet: az alvás. Ha végre az ágyba jutok, az sem érdekel, ha összedől a ház a fejem fölött. Pihenésre, élelemre vágyom és arra, hogy leszálljanak végre rólam. Aztán jöhet egy újabb nap és kitalálhatom, hogy hogyan is lesz a továbbiakban. A szökés egyenlőre kizárva, úgyhogy jó kislánynak kell lennem. Majd ha már kiismerem magam errefelé és eloszlattam a gyanúját, jöhet az újabb szökési kísérlet ebből a patkánylyukból.

(Diesel szemszögéből)

Ahogy arcát fürkésztem, teljesen megnyílt előttem. Egy védtelen, sebezhető lányt láttam magam előtt. Nyomokban sem láttam most azt a harcias vadmacskát, aki az imént még ravasz módszerrel menekülni próbált. Tüntetőleg a falat bámulta, mintha azzal, hogy nem néz rám, nem is lennék itt. Az elektromosság érzése töltött el a szobát, és az a bizonyos szikra fellobbant köztünk immáron másodszor. Automatikusan a kezeivel takarta magát, így nem láthattam belőle szinte semmit, hiszen háttal állt nekem. A válla fölött nézett rám, amikor lassan felém fordult. Láttam a szemében a rémületet, a félelmet. Határozottan tetszett, hogy fél. Vonzóvá tette, hogy oly ártatlannak, védtelennek látszott és mégis tudtam, hogy bármire képes lenne a szabadulásáért. Valami ilyesmi járhatott az ő fejében is, mert olyan szemekkel kezdett méregetni, miután kihunyt a félelem a tekintetéből, mint mielőtt megcsókolt.

Na nem! Kétszer ugyanabba a csapdába nem sétálok be! Ideje, hogy megleckéztessem ezt a kis boszorkát. Húzódott szám gonosz vigyorra a gondolattól, hogy miként is tegyem ezt élvezetesen. Ám ekkor felém fordult egész testével és ajkai kissé elnyíltak. Még mielőtt újra rám vetné magát, karba font kézzel és enyhén felszaladt szemöldökkel mustráltam, miközben a vigyoromat nem lehetett leradírozni arcomról. Éreztem a szexuális feszültséget kettőnk között. Hogy a fenébe is ne éreztem volna. Egy állati jó nő áll itt tőlem, alig pár lépésnyire. Ráadásul anyaszült meztelenül. Tekintetem ösztönösen lefelé haladt, majd vissza, végül megállt a melleinél. Oldalra döntöttem fejemet és új élveztem a látványt. Ráadásul láthatólag zavarban volt, ami még jobban megfűszerezte az élvezetemet.

Nyilván azt várta, hogy majd leteperem ott helyben; mert azonnal hátrálni kezd, melynek a fal vet véget. Bizony, bizony. Innen nincs menekvés! Gondolom, elégedett mosollyal nyugtázom, hogy úgyis az lesz, amit én akarok. Hátat fordít nekem, fejét a hűvös falnak támasztva. Hallom, ahogy csendes pityergésbe kezd. Valahogy a könnyekkel sosem tudtam mit kezdeni. Vagy hidegen hagynak, vagy zavarba hoznak. Most mi a jó fenét kezdjek egy síró nővel? Ettől kissé elbizonytalanodom. Azonban ismét meglep, most éppen azzal, hogy türelmét vesztve kifakad:

- Elegem van! Vagy gyere be mellém a zuhany alá, vagy tűnj a fenébe! De ne szórakozz velem! Meg akarsz büntetni az előbbiért? Hát tedd meg, ha van hozzá merszed, és tényleg férfi vagy! De ne játszadozz itt velem! - Ismét kiabál, hangját felemelve szinte már parancsolgat, mintha ő lenne itt a házigazda vagy mi a fene! Azonban ezzel csak annyit ért el, hogy jól felpiszkálta az egómat.

Talán pont ez volt a célja? Nem tudom. Azt viszont igen, hogy nem fogom hagyni, hogy megkérdőjelezze azt, hogy férfi vagyok! Miért, minek nézek ki? Talán egy apró, gyámoltalan kis mumpicnak? Na, majd én megmutatnom neki, hogy mennyire is vagyok férfi! Szó nélkül elkezdtem az övemmel babrálni, miközben haragos tekintettel nézek rá. Most már nem érdekel, ha sír, akkor sem szabadul meg tőlem egykönnyen. A nadrág az öv hangos csattanása kíséretében ér földet, majd fél perc múlva már én is ruha nélkül állok előtte. A köztünk lévő távolságot, amely alig két méter, három könnyed lépéssel áthidalom és már ott állok közvetlenül előtte.

- Büntetést akarsz? Hát most majd megkapod! - Közöltem villanó szemekkel. Kezeit a csuklóinál megragadva a hideg csempéhez szorítom. Esélye sincs így kiszabadulni. Haragom még mindig nem párolgott el teljesen, de izgalmasnak találtam a helyzetet. Tekintetemet az övébe fúrom, majd teszek még egy lépést felé, hogy testünk végre teljes egészében egymáshoz érjen. Szinte a falhoz passzírozom, hogy ne tudjon még megmoccanni sem.

Teljesen felvillanyozott a tudat, hogy bármit megtehetek vele. Hiszen ugyan hová menekülhetne innen?! Jóval erősebb vagyok nála, hiába hadakozna velem. Izgatóan hatott rám, a félelem a szemében. Megpróbált ellenkezni, fejét oldalra fordítva igyekezett elhúzódni tőlem. De erősen fogtam, csupán a fejét tudta elfordítani tőlem. Egy gonosz vigyor kíséretében hajoltam egészen a nyakáig, majd magamba szívtam az illatát és belecsókoltam a szinte már felkínált nyakába; lúdbőrt hagyva magam után bőrén. Csodás illata volt, csak még jobban megkívántam tőle. Éreztem a félelmének sós izzadtság ízét, azt, ahogy beleborzong érintésembe. Egy kézzel fogtam össze a feje fölött a kezeit, majd a másikkal arcát erővel fordítottam magam felé. Amint felém nézett végre, állát megragadva csókolni kezdtem. Nem finomkodtam vele, hisz miért is tenném? Számat ellentmondást nem tűrően tapasztottam az övére, ajkaimmal szétfeszítettem az övéit és végre nyelvemmel is birtokba vettem azt, ami immár csak az enyém.

Persze próbálta elhúzni a fejét, mocorogni; de nem szabadult meg tőlem. Az enyém volt, ha akarta, ha nem. Ez csak még jobban felhevítette a szenvedélyt, amit jelenleg éreztem iránta. A magamévá akartam tenni. A harciassága tetszett. Olyan volt, akár egy igazi vadmacska; aki csak arra vár, hogy betörjék. Ez most végre valami más volt, új, több annál, amit megszoktam. Az Ozianok között nem akadt olyan, aki ellenkezni mert volna velem. És ez olyan unalmas volt egy idő után! De ez a lány... ő annyira más volt. Titokzatos, bátor. Volt benne valami megmagyarázhatatlan tűz, ami felkeltette figyelmemet. Tudni akartam, hogy meg tudom-e törni. Hogy e tüzet fel tudom e még jobban szítani vagy idővel végleg kihuny majd? Zihálva szakadtam el tőle, arcát, nyakát borítva el csókokkal. A teste egészét birtokba akartam venni, felfedezni, megízlelni. Újra arcát kezdtem fürkészni, mely oly ártatlannak és védtelennek tűnt ismét. Szinte belefeledkeztem a látványába. Gyönyörű volt, pedig láttam már szép nőket rajta kívül is. Mégis volt benne valami, ami miatt mégis több volt náluk. Talán az lehet ebben a ludas, hogy ellenkezik. Mely egyszerre dühítő és izgató dolog. Pengeélen táncol, de vajon tisztában van-e vele?

4. fejezet

Itt a negyedik fejezet. Még további részeket is fel fogok rakni, de örülnék a kommenteknek. Jöhet hideg-meleg is! ;) Folyamatosan fogom feltölteni a részeket, amint elkészültem velük.

Deana

4. FEJEZET
Visszavágó

(Ariel szemszögéből)

A tervem sikerrel járt. Dieselnek nem kellett sok biztatás, szinte rögtön kapva az alkalmon visszacsókol. Ráadásul nem is rosszul csinálja, egészen élvezem a dolgot. Ajkai oly kellemesen bizsergetik az enyémet, hogy szinte el is felejtem valódi célomat. Mind jobban és jobban belemerülünk a másikba, még többet követelve magunknak. Azonban amikor a hajába túr a kezem, az övé a fenekemre csúszik. Ez józanít ki végül és az, hogy megszólal közvetlenül a fülem mellett. Hirtelen elektromosság száguld végig az egész testemen. Amint megérzem a kis barátját is odalent feléledni, cselekszem. Káromkodása jelzi ugyan, hogy sikeres volt az akcióm, de azt is, hogy nincs sok időm. Azonban a Sors úgy hozta, hogy ne menekülhessek el előle. A félelem megbénította minden tagomat. Akkor sem tudtam volna megmozdulni, ha az életem múlt volna rajta. Talán így is van, de ez már nem rajtam múlik. Most már nem én irányítok, csupán tehetetlen elszenvedője lettem az eseményeknek. Egy tökéletes áldozat, egy igazi menekült.

Úgy éreztem magam, mint valami gagyi horrorfilm főszereplője. Tudod, épp annál a résznél járunk, amikor az eddig csak árnyékként mutatott gyilkos közvetlenül az áldozat háta mögé ér. A főhősnő csupán periférikusan érzékeli, hogy valaki áll mögötte. És, amikor már leverte a víz, úgy dönt lassan megfordulva megnézi, hogy van-e ott egyáltalán valaki vagy csak a képzelete játszadozik vele. És ekkor hal meg végül. Ostoba egy helyzet. Nos, valahogy én is így érzem magam jelenleg. Az előbbi reakcióiból következik, hogy a kasztrálós mutatványommal nem sikerült teljesen ártalmatlanná tenni. Vagyis sikeresen felhúztam és meg fogom rövid időn belül tudni, hogy mi az, amiről az imént beszélt. Az ajtó gombját görcsösen szorítom, már szinte teljesen elfehéredtek a bütykeim tőle. De képtelen vagyok elengedni, pedig már fáj a kezem tőle. Végül mégiscsak sikerül nagy nehezen megmozdulnom és fájó kezemet tapogatva akartam Diesellel szembe fordulni.

- Káromkodhatsz, kicsi lány. - Szólalt meg közvetlenül mögöttem, majd a hajamba markolva rántott egyet a fejemen.

- A JÓ ÉDES KURVA ANYÁDAT! - Sikonyáltam vissza furcsa, tőlem szokatlan hangon. Még a könnyem is kicsordult a fájdalomtól. Azonnal a keze fölött fogtam össze a hajamat, így a következő rántással már nem fogja a hajszálaimat kitépni.

[b]- Nem mondták, hogy nem szabad gerjeszteni a rossz fiúkat, mert könnyen elborul az agyuk? -[/b] Kérdezi, miközben tovább húzza a hajam. Én pedig sziszegve próbálok ellent tartani. - Pedig azt hittem, legalább ma este még maradni terveztél. - Veti oda, majd az egyik kezemet megragadja és a csuklómnál fogva a padlón húzva rángat a háló felé. A földön széttört sörösüvegek, koszos ruhák, és miegymás hever. Ezeken keresztül vezet az utam. Az egyik üvegdarab fel is sérti a combomat, de csak felületes a seb. A küszöbhöz érve felkap oly könnyedén, mintha nem is 55 kg lennék, hanem egy apró és könnyű porcelánbaba. A hálóban aztán az ágyra vág durván. Önkéntelenül is magam elé kapom a kezem, hogy védekezzek. Mindkét kezemet leszorítja, és féloldalasan ülve mellettem ordibálni kezd.

- NA FIGYELJ KISANYÁM! ODAKINT EGY TUCAT KIÉHEZETT FÉRFI VÁR, ÉS HIÁBA MENEKÜLSZ, ÚGYIS MEGTALÁLNAK. A MAGADFAJTA CSAJOKAT ELADJÁK JÓ PÉNZÉRT KURVÁNAK. BÁR EZT ÉN IS MEGTEHETNÉM, MEGÉRED A PÉNZED. - Hallgat el végül. Én pedig a heves csókolózástól megduzzadt ajkakkal, rémülten, könnyező szemekkel tehetetlenül és némán tűröm mindezt. Teljesen ki vagyok szolgáltatva az akaratának. Rettegve várom, hogy mikor fog megütni vagy ott hozzám érni. Ám ahelyett, hogy megverne vagy a szoknyámat tépné le rólam és a magáévá tenne itt és most, dühösen megindul kifelé. De előbb még az ablakot ellenőrzi, hogy zárva van-e. Az ajtóból még visszanéz, vészjósló tekintetének kereszttüzében mozdulni sem merek, csupán csendesen pityergek. E kis közjáték után pedig rám zárja az ajtót kívülről. Egy kis időbe telik, hogy megnyugodjam. Diesel tényleg kiismerhetetlen számomra. Mégis mit akar tőlem? El nem enged, de nem úgy tesz, mint amit elvárna egy ilyen férfitől az ember, egy erőszakoskodó fogva tartótól. Bár az is lehet, hogy túlságosan összemosódtak bennem a szex és a lány rablók fogalmai. Tény, hogy ha mástól ilyesmit hallanék az első gondolatom az volna, hogy biztosan erőszakoskodnak az elrabolt lányokkal. Hiszen ők erőszakos és szexista állatok, akik a hormonjaik szavát követve a védtelen nőket a magukévá teszik, miközben csak tárgyként használják őket.

De Diesel? Igaz, hogy képes lenne ezek közül mindegyikre… de akkor miért nem tette meg? Nem értem, miért szalasztotta el a lehetőséget. Hiszen lefogott és mozdulni sem tudtam. Ráadásul sokkal erősebb nálam. Nem értem, miért így cselekedett. Mivel nem voltam jelenleg életveszélyben, és a szökésre sem gondolhattam… előtérbe kerültek más szükségleteim is. Talán az idegességtől, de muszáj volt kimennem a mosdóba. Gyorsan végeztem vele. Minden porcikám a fürdés után kiáltozott. A tusoló hívogató szavának nem tudtam ellenállni. A csizmámat az ágynál lerúgva magamról, megindultam a zuhany felé. Közben, mint valami olcsó erotikus filmben, ledobáltam szépen lassan magamról a ruhát. Mire a fürdőbe értem, a felsőm, a szoknyám és a melltartóm már lekerült rólam. Egy szál bugyiban csuktam be az ajtót, de persze nem volt kulcs, így bezárni nem tudtam. Végül ez a ruhadarab is lekerült rólam. De most csak az lebegett a szemem előtt, hogy mielőbb tisztának érezhessem magamat megint. A csapot megnyitva melegre állítottam a víz hőfokát, majd alá álltam. Gyorsan lecsutakoltam magamról a koszt. A szappan kellemesen felhabosítva borította el testem. A hajamat is megmostam, egymás után kétszer is, mire minden homok kijött belőle. Végre tisztának éreztem magam. Jó érzés volt, az otthoni életemet idézte. Majdhogynem énekelni is kedvem támadt tőle. Azonban nem feledhettem, hogy hol is vagyok.

Újra magamba zuhanva fordultam a fal felé, a víz pedig végigfolyt arcomon, akárcsak előbuggyanó könnyeim. A falnak dőlve támasztottam meg a fejemet és hagytam, hogy rázzon a sírás. Ott álltam és zokogtam a rám ömlő majdnem forró víz alatt. Elveszettnek éreztem magam és kiszolgáltatva. És annyira, de annyira összezavarodva. Nem tudtam, hogyan szökhetnék meg, mit fog velem tenni ezután Diesel vagy miért éreztem azt olyan kellemesnek, amikor megcsókoltam vagy megérintettem. Minden érzelem kavargott bennem. Teljesen összezavarodtam, talán a félelemtől. Nem tudom. Annyira össze voltam törve, hogy nem is hallottam meg, hogy nyílik az ajtó. Azonban, amikor egy kulcs fordult meg a zárban, rémülten eszméltem rá, hogy bizony nem vagyok egyedül idebent. Én pedig megdermedve vártam, hogy Diesel elhúzza a zuhanyfüggönyt és rám találjon anyaszült meztelenül.

(Diesel szemszögéből)

A nagylelkűen odadobott eledelemre nem jött válasz, csak a meglepetés ereje, mikor benézek: a csajszi nincsen az ágyon, azt hittem, már összekuporogva rinyál valamelyik sarokban, de megint bizonyítja, hogy ő nem olyan. Tátva marad a szám, amikor meglátom, hogy árulkodó nyomok – nevezetesen szétdobált ruhák - vezetnek el a fürdőmig. Milyen szerencse, hogy a fürdő a szobámra nyílik. Én barom... Igaz, legalább nem lesz olyan hülye indok hogy ki kell mennie vécére, és így próbáljon meglógni. Bár olyan apróságokra nem is gondoltam, hogy ha ott tartom, nem fogok a saját kényelmes ágyamon aludni, ami azt jelenti, aludhatok a kanapén vagy valahol szétcsapva egy kocsmában. Igaziból ez mellékes. A kenyér változatlanul az ágyon hever. Majd megtalálja.... De ha már ilyen bátor, akkor inkább ijesszük meg. Vigyorodok el magamban gúnyosan. Útközben megpiszkálom lábammal az elhullajtott ruhadarabokat, falatnyi ruhák, de jó ízlése van, azt meg kell hagyni. Bár a rendes lányok hétköznapokra nem így öltöznek, mondjuk a világ napról-napra változik, ő pedig... hát már ő is mondta: nem jó kislány. Kíváncsi lennék arra is miért rossz, bár erre emlékeztet engem egy sajgó érzés, kicsit lentebbről. Elég jól tűröm, pedig ezért minimum két pofont osztottam volna ki a mérgesebb időszakomban. Egyszer elcsíptem egy percet egy tévéműsorból – valami értelmiségi műsorvezetővel, a műsor címe pedig: az erőszak filozófiája. Nem vagyok egy agyoniskolázott akárki, de azért tudatlan nem vagyok. Pontosan tudom miért vagyok olyan, amilyen. A sok gyártott elmélet, egyik se veszi észre az adok-kapok elvet. Ha a világ kiszúr veled, és nem hordoz a keblén, akkor te miért tedd azt. Önzőség, tudom.

Mivel a víz folyása elnyomja a környezeti zajok nagy részét, nagyon halk, kimért léptekkel indulok el a zuhanyzókabin felé. Bennem van, hogy természetesen ez is lehet egy csapda. Megint ravaszul oda édesget, aztán ki tudja mim bánja - de rögtön ki is verem a fejemből, mert milyen dolog tartani egy nőtől, meg a kis húzásaitól. Azt mondják a nők veszélyesek, de ezt csak párkapcsolatban élő papucsok szájából hallottam még Honnan vannak ilyen ismerőseim nekem?, szóval nem hinném, hogy ez a veszély fenyeget. Különben is, én vagyok az, akitől félni kell, a nők meg azért vannak, hogy játssz velük. Külön élvezetes, ha ők is beszállnak a játékba. Talán ezért élvezem most ennyire a helyzetet, pedig csak pár órája ismertem meg kedves foglyomat. A mocorgó hangokat hallva benne van a pakliban, hogy meghallott. Ilyenkor sajnálom, hogy nem áttetsző zuhanyfüggönyöm van, akkor talán gyönyörködhetnék a sejtelmes idomokban, amik a víz alatt tisztulnak (ez túl szép hasonlat – merő nyál), és azt is tudnám, hogy készül-e valamire a zuhanyfüggöny mögött. Már ott járok, de kicsit még időzök. Kíváncsi vagyok, halálra rémül-e, megérzi –e a jelenlétem, és bepróbálkozik olyan olcsó trükkel, minthogy fejbe vágjon a zuhanyrózsával.

Ami mellesleg nem hatásos, mert a legócskább vacak, és többször volt szerencsém hozzá. a móka kedvéért, ledobom a pólómat. Ekkora már biztosan észrevesz, de futni nem igen tudna bárhova, meg egy csúszós fürdőszobában buta ötlet is. Felkészülve a hatásra, ami már belegondolva is mókás, elhúzom hirtelen a függönyt. - Meg se kérdeztél, hogy nem jövök-e pancsolni? Két napja bűzölgök. - vágom hozzá a leggörényebb vigyorral, tisztes távolságba lépek és leginkább az arcát figyelem, és a rajta tükröződő érzelmeket. Ez sem egészséges, mert egy ilyen esetben rögtön a lényegre figyelnék. Erre emlékeztetvén magamat, természetesen nem csak az arcát nézem már, készenlétben állva arra, hogy elhárítsak egy esetleges támadást. Még sosem verekedtem zuhanyzóban meztelen nővel. Most így elgondolva, az egyik legkiszolgáltatottabb helyzet.

3. fejezet

Itt a harmadik fejezet. Még további részeket is fel fogok rakni, de örülnék a kommenteknek. Jöhet hideg-meleg is! ;) Folyamatosan fogom feltölteni a részeket, amint elkészültem velük.

Deana

3. FEJEZET
Szökési kísérlet

(Ariel szemszögéből)

A hegyi beszéd hatástalannak bizonyult, akárcsak a fenyegetőzésem. Úgy tűnt egyből átlátott a szitán. De az is lehet, hogy csak érzékelte, hogy valójában félek tőle. Kifejezéstelenül nézett rám még mindig, mintha az iménti kis közjáték le sem zajlott volna. Úgy tűnik, a fejébe vette, hogy itt pedig az lesz, amit ő akar. Legalábbis a reakciója és az, ahogy őrként az ajtó előtt sétál csípőre tett kezekkel, erről tanúskodik. Azonban amikor nevetni kezd, megütközve nézek rá. Én semmi vicceset nem találok abban, hogy az erőszakoskodó alakok odakint mit művelhetnének velem. Ráadásul kezd belemelegedni a kioktatásba is, pofátlan módon úgy stíröl mindeközben, hogy az öreganyja pirulna a szégyentől. Ha a pillantásával vetkőztetni tudna… Belepirulok a gondolatba, és önkéntelenül is magam elé emelem a kezeimet, mintegy védelmezően eltakarva amúgy is hiányos öltözékemet. Amikor a tornádó elragadott nem sok ruha volt rajtam. Végül is buli volt és szórakozáshoz voltam felöltőzve. Ez a rajtam lévő falatnyi barna spagetti pántos felső pedig nyilván túl ingerlő a tesztoszterontól fűtött hímeknek.

Ha már úgy esett, a poroltót is védekező állásba helyezem. Semmi kedvem nem volt megtapasztalni a kétségoszlató terveit. Na jó, ez persze nem volt teljesen igaz, ha őszinte akarok lenni. Nagyon is élénken el tudtam képzelni, hogy milyen JÓ is lenne, ha végre hozzám érne. Azonban én valószínűleg csak az eszméletlenül helyes pofija miatt gondoltam ilyesmikre. De nem állt szándékomban elárulni neki, hogy összefutott a nyál a számban, amikor az imént megnedvesítette az ajkait. Mert Diesel nem maradt rám hatástalan. Ebből a férfiból bizony csak úgy áradt az erő és a szexualitás, bármit tett. Erőszakos és szenvedélyes, ugyanakkor egyben veszélyes is. Nem győztem egyik ámulatomból a másikba esni, hogy mekkora hatással van rám egész lénye. Furcsa volt azt hallani a szájából, hogy kisasszonyoz. ~Valahogy egészen… nem is tudom… talán majdhogynem udvariasnak tűnt.~ És ekkor közli velem, hogy mostantól bizony velem gyarapítja a szobája berendezéseinek listáját. ~Ennyit a lovagiasságáról vagy arról, hogy elenged.~ Most, hogy így felvázolta a helyzetemet, valóban gondolkodóba estem. A zseniálisnak tűnő menekülési tervemet kártyavárként omlasztotta össze egyetlen perc alatt a mondandójával. Mert való igaz, hogy egy valakit könnyebben hajtok el, ha próbálkozni akarna nálam, mint egyszerre hatot. Ebbe valahogy nem gondoltam igazán bele. Azonban itt sem szándékoztam maradni. Mertem remélni, hogy odakintről elkotródtak már, különben alaposan megütöm a bokámat. Viszont ezt csak úgy deríthetem ki, ha kijutok végre azon az ajtón.

- Jól van, ezt most ide szépen visszateszem. Csak semmi hirtelen mozdulat, oké? Különben mégis használni találom… - Rakom le a földre a poroltót. - Tegyük fel, hogy momentán épp nincs kedvem a kint lévő fél tucat erőszakos állattal szórakozni. - Fordultam vissza Diesel felé. Ő pedig eközben a zsebébe dugott kezeivel lassan közelít. Az arcán levakarhatatlanul ott van a diadal mosolya. Azt hiszi nyert. Közeledésére először megmerevedem, akár a nyúl, amikor fénycsóva vetül rá. Majd szinte már automatikusan a falig hátrálok. A hátamon érzem a falakból áradó hideget. Nem tudom, hogy a hidegtől vagy csak attól, hogy mindjárt hozzám ér, de megborzongok. Újból belép a komfortzónámba, szinte alig két lépésnyire előttem megáll. Amikor megszólal, újból tenyérbe mászó. Hangja mégis igen érzéki, ahogy suttog. Szemeiben kutatok válasz után, mert nem értem miért olyan, amilyen. Ez a férfi kiismerhetetlen számomra. Azonban a megérzésem azt súgja, most kell meglógnom. Mielőtt még megunja ezt a kis játékot velem és önkiszolgálni támad kedve. Márpedig nekem eszem ágában nincs hagyni, hogy majd csak úgy használjon, mint valami bútordarabot és kénye-kedve szerint szórakozhasson velem, amikor csak akar.

Vajon hogyan szökhetek meg? Vele nem lesz könnyű elbánni, ez világos. Jóval erősebbnek tűnik nálam. Vagyis át kell vernem. Bármennyire is ellenkeztem az imént, muszáj lesz a hormonjaira hatnom. Csak így játszhatom ki az éberségét. Ha az agya helyett a farkával kezd el gondolkozni, nyert ügyem van. Elég egy kis cirógatás a tesztoszteronjának és máris fellobban benne a szenvedély. Mondtam már, hogy imádom, hogy ez a hormon a világon van? Egy próbát minden esetre megér a dolog. Nekem úgysincs veszteni valóm. Csak tudnék végre megpattanni innen! A szememben az ijedtség helyét az eltökéltség veszi át, és pár lépéssel áthidalom a köztünk lévő távolságot. Mindeközben végig a zöld szemeit nézem, csak arra fókuszálok. A biztonság kedvéért én is lassan közelítek, ringó csípővel. Érzem, hogy szinte látni az elhatározást a szemeimben, így nem hagyhatok neki időt a reagálásra. Amikor már az arcomon érzem a leheletét, lecsapok. Ajkaimat villámgyorsan az övére tapasztom és igyekszem szenvedélyesen megcsókolni. Érzem, ahogy az olajos és dezodoros illata keveredik az én természetes illatommal. Majdhogynem el is felejtkezem tőle arról, hogy nekem mi is ezzel valójában a célom. Közben a kezeimmel a hajába túrok és a nyakánál fogva még közelebb húzom magamhoz. Egy pillanatra elszakítom magam tőle, majd a füléhez hajolva suttogva kérdezem meg:

- És mi van, ha én nem vagyok jó kislány? - Majd beleharapok a fülcimpájába. Most pedig ideje cselekedni! Azzal felemelem a térdemet, pontosan a két lába közé és teljes erőmből megküldöm. A diótörési kísérlet eredményét nem várom meg, úgy lököm el magamtól, mintha valami leprás lenne. Azonnal az ajtóhoz rohanok és próbálom kinyitni a benne lévő kulccsal. Azonban az idegességtől, a stressztől és a félelemtől mostanra már mindenem remeg. Ahelyett, hogy kinyitnám az ajtót, sikerül elérnem, hogy kiessen a kulcs a zárból. - Bassza meg! - Csúszik ki a káromkodás a számon. Nagy nehezen sikerült felvennem a földről a kulcsot, de remegő kezem miatt nem találom el a zárat. Kétségbeesésemben sírva fakadok. Amikor végre beletalálok a zárba és elfordítom benne a kulcsot, a perifériás látásom valami mozgást érzékel. És ahelyett, hogy elmenekülnék, a félelemtől ismételten megmerevedem

 

(Diesel szemszögéből)

A félelem mellett némi meglepetés és bizonytalanság is helyet kap az arcán, aztán mintha beletörődne a sorsába, mindez eltűnik. Egyenesen ledermed, mikor már szinte a falhoz szorítom, de szerintem az előbbi fejmosás megtette a hatását. Valószínűleg egy ideig nem áll ellen, és csöndben marad. Szeretem, ha azt teszik, amit mondok. Ellenkező esetben úgyis van pár trükköm, amivel egy nőt ki lehet készíteni, még nem túl erőszakosan, de ha esetleg kikövetelné... Hát szívesen kínozgatok egy ilyen csinos kis pofit. Nem igazán értem a helyzetet, de azon kapom, hogy természetellenesen mélyen fúrja a szemeit az enyéimbe, mintha nem is vad és vadász lennénk, hanem egy nyálas sablonos film engesztelő jeleneteit vezetné fel. De nem mutatok semmit, pókerarcom lefagyhatatlan. Már nincs köztük sok táv, de ő még közelebb jön, valami ravaszságot sejtek a dolog mögött, nem árt elővigyázatosnak lenni vele. Ki tudja mennyire ravasz, és meddig megy el félelmében. Nem egy könnyű eset, az átlagnál nagyobb a szája, ezért lehet, nekem se kéne ennyire előzékenynek lennem. Végzetes hiba. Még elgondolkodni sincs időm ezen, már a számban jár, méghozzá eléggé hatásosan, lehet kedveli az erőszakos férfiakat, ez a fétise, de egyenesen természetellenes. Lehet csak megijedt a most egyáltalán nem vonzónak tűnő többi tagtól, és ehelyett belátta, hogy jobb egy férfival elbírni itt ebben a „biztonságos” kis putriban, de hogy rögtön felajánlja magát, és akár vízszintesbe is vághatnám, túl egyszerűnek tűnik. Pedig akár meg is tehetném. Miközben csókol, azon jár az agyam, mi lesz a következő húzása. Hagyom, hogy játsszon. Nemsokára kellemesen bizsergeti a fülemet, és ott suttog: „És mi van, ha én nem vagyok jó kislány? - dorombol, mint egy jól tartott házi macska. Lehet, megéri befogni. Miközben a hajamba túr, kapva az alkalmon kezemet a fenekére csúsztatom. Úgy látszik, ma még is én fogok itt szórakozni, és még csak nem is ment nehezen.

- Akkor majd én móresre tanítalak - vágok vissza. Mire éppen kezdenék belemerülni, egy váratlan mozdulat eléggé érzékenyen érinti a már vágyra gerjeszett „kisbarátomat”, így a meglepetés kétszeres erejű és a fájdalom is. - A kúrva életbe! - ocsúdok fel, kezemet már lendíteném is ütésre, ezek után nem leszek vele vajszívű. A kis cafka! Elönt a méreg, de kegyetlenül. Honnan veszi a bátorságot?! Egy ideig sajgó tagomhoz kapok, aztán a dühöm erősebb, mint a fájdalom, így pár fájdalmas másodperc elteltével utána indulok. Az ajtóhoz fut, én pedig magamat szidom, amiért a kulcsot is bennhagytam. Egy rutinos börtönőrnek minimum a zsebében kéne tartania. Erre még több figyelmet kell fordítanom, legközelebb. Mert most nem engedem el, nem azért mert annyira érdekelne, hanem mert annyira csúnyán elbánt velem, hogy az önérzetem revansot követel, és nagyon meg fogja bánni... Amikor meghallom, hogy a kulcs a földre esik a bénázásában, csak kárörvendően felröhögök a háta mögött, már csak pár lépés választ el tőle - mindjárt utolérem, ő pedig annyira elvesztette az önuralmát, hogy képtelen visszarakni azt a kulcslyukba.

- Káromkodhatsz, kicsi lány. - szólalok meg már mögötte, és nem habozok, elkapom a haját, hogy kiadósat rántsak rajta. - Nem mondták, hogy nem szabad gerjeszteni a rossz fiúkat, mert könnyen elborul az agyuk? - kérdezem, miközben húzom azt a sűrű, barna hajzuhatagot. - Pedig azt hittem, legalább ma este még maradni terveztél. - dörmögöm oda neki, sokkal erőszakosabb hangnemben, és a hangerő se valami kedves. Megragadom az egyik kezét, és visszarángatom a szobába, a padlón húzva, a széttört üvegeken, ledobált ruhaneműkön és kajamaradékokon keresztül. A küszöbön túl felkapom, és az ágyba vágom. Mindkét kezét leszorítom, és féloldalasan ülve az ágy szélén (nehogy megint megpróbálkozzon a tökön rúgással) ordibálni kezdek vele.

- Na figyelj kisanyám! Odakint egy tucat kiéhezett férfi vár, és hiába menekülsz, úgyis megtalálnak. A magadfajta csajokat eladják jó pénzért kurvának. Bár ezt én is megtehetném, megéred a pénzed - szusszanok kicsit. Igaziból nem is tudom, mit erőlködök vele. Miért nem engedem ki? Úgyse jut messze. Nagy valószínűséggel pár nap múlva már Bedlam kis ringyóhálózatának aktív munkása lenne. Eléggé ellentmondásos az egész. Miért foglalkozok vele? Tényleg magamnak akarom? Hiszen bármit tehetnék vele, még se teszem. Valamiért nincsen kedvem megverni, sem kicsavarni a kezét, sem aljasul becsempészni neki a becsempészhetőt. Lehet, egyszerűen csak unalmas itt egyedül. Dühösen kiviharzok, miután meggyőződtem arról, hogy az ablakom bombabiztos, hiszen időtlen idők óta nem nyitottam ki, mert már legutóbb is be volt ragadva. Odakintről bezárom az ajtót, a kis hercegnőt ott hagyom egyedül az ágyon, úgy, ahogy ledobtam. Fenyegetőző tekintettel fordulok hátra a küszöbből. Kisétálok a nappalimba, és bedobom magamat a fotelomba.  

Mit csinálok? Miért jó ez nekem? Általában nem szoktam gondolkozni az olyan lelki igényeimen, mint például a folytonos erőfitogtatás. Kezdek beleunni abba, hogy az élet erről szól - folyton csak könnyek, félelem, és az adrenalin, ami egy Wheelers tagot éltet. Annak idején jó murinak tűnt beszállni, valahova tartozni kell, nem de? És ha tartozni akarsz valahova, az ő törvényeiket kell követned. Bekapcsolom a tévét, de csak hogy a gondolataimról elterelje a figyelmet. Valami vígjáték megy. Miért nem találtam ezeket soha viccesnek? Idegesen rágni kezdem a körmömet. A műsorra koncentrálok, ahelyett, hogy a motorjaimat bütykölném. Felpattanok, a tévét úgy hagyom ahogy van, és elindulok a műhelybe. Hangos dübörgéssel mászok végig a bejárati ajtóig, már éppen zárnám is be az egészet, de még visszafordulok. Az egyik szekrényen találtam egy fél kenyeret, pár napos lehet. Megforgatom a kezemben, beleharapok - annyira nem is vészes, bár elbírna valami kenőanyagot. Sietősen a szobámba sietek, és az ajtóból a lány mellé a dobom az ágyra a kenyeret is, mint pár perce még őt. 

- Van egy kis dolgom. Addig ne halj éhen. - mondom már sokkal kimértebben, és nyugodtabban. Azt hiszem elfogyott az energiám.

2. fejezet

Itt a második fejezet. Még további részeket is fel fogok rakni, de örülnék a kommenteknek. Jöhet hideg-meleg is! ;) Folyamatosan fogom feltölteni a részeket, amint elkészültem velük.

Deana

2. FEJEZET
Indulatok

(Ariel szemszögéből)

Diesel egyáltalán nem úgy tűnt, mint aki meg akar védeni. Ahogy végigmért, pontosan ugyanazt az éhséget és mohóságot láttam tükröződni a szemeiben, mint a többi bűnözőében. Semmivel sem különb náluk jöttem rá. Ráadásul igencsak kiakadt a felfordulás miatt, amit az összeverekedő bandatagok okoztak. Nyilván a lövések megrongáltak ezt-azt a berendezések és a motorok közül. Én pedig csöbörből-vödörbe estem. Két tűz közé szorultam. Egy ideig még farkasszemet néztem vele, majd mire felocsúdhattam volna, megragadta a szabad csuklómat és maga mellé rántott.

Ahogy megszólalt közvetlenül mellettem ösztönösen rezzentem össze. A hangjától pedig az adrenalin új hullámokban áradt szét a testemben. Azt mondta, konc. Tehát semmivel sem tekint rám másként, mint azok a bandatagok. Vajon ő is közéjük való? Vagy csak egyszerűen egy szerelő, akihez járnak. Vajon ki lehet az a Lucifer? Biztosan valami ördögi figura… Azonban a következő mondatánál megmerevedtem. Szórakozni akar? Velem? Ó, te jó ég! Most aztán igazán jól jártam. Bár, ha jobban belegondolok, egyszerűbb megszökni egy férfi elől, mint ha hat elől kellene… Győzködöm magam.

Most, hogy átgondoltam a helyzetemet, nem is lesz ez vészes. Csak mielőbb meg kell tőle szabadulnom. Mondjuk a WC-re kikéreckedem, vagy mit tudom én? Diesel a lába előtt heverő ládába rúg, amit az imént ejtettem üldözőm lábára. A láda tartalma persze szanaszét hullik a földön, hangos csattanás kíséretében. Nem próbálom meg kiszabadítani a kezemet, így is olyan erősen fogja, hogy már fáj. Biztosan meg fog látszani a nyoma, talán már piros is. Miközben a műhelyben szinte hulla kuss van, kirángat a hátsó folyosóra. Még visszaüvölt valamit a bariton hangú fickónak, majd a hátsó lakásba húz maga után. Végül belök az ajtón, majd kettőnkre zárja az ajtót.

Riadt őzként nézek körbe a lakásban. A szobában franciaágy van, egy tv, minimális bútorzattal. Elsőre legénylakásnak mondanám. Másodikra is, ugyanis a másik szobában - ami nyilván a konyha - mosatlan edények halma hever a mosogatóban. A szobából nyílik még két ajtó, az egyik csukva, de a másikba belátni. Egy elhúzott zuhanyfüggönyt látni, vagyis az lesz a fürdőszoba. Semmi kétség, tipikusan olyan lakásban vagyok, ahol egy férfi lakik egyedül. Amekkora rumli van, a szétdobált ruháktól csoda, ha bármit is megtalál a pasas.

- Csak nem ijesztettek meg a nagyfiúk? - Kérdezi tőlem kissé gúnyosan, félig felhúzott ajkai mögül kivillan hófehér fogsora. Tökéletes a mosolya, de nem szívből jön, a szeme hideg és kemény marad. Semmi boldog vagy őszinte csillogás. Bár kissé megijesztett a kinti közjáték és az, ahogy az imént feltette a kérdést. De ezt akkor sem fogom neki beismerni! Persze automatikusan hátrálok néhány lépést, neki ütközve egy poroltónak.

- Szépen elintézted a műhelyem, mondhatom. Téged meg hol kapartak össze? - Kérdezi, ismét bosszantva. Kezd elegem lenni abból, ahogy itt kezelnek. Hogy nyomatékosítsam a mondandómat, a kezembe veszem a poroltót, majd Diesel felé fordítom. Végül, lesz, ami lesz alapon, a képébe vágom a véleményemet erről az egészről.

- Idefigyelj Diesel vagy mi a neved! Ugyanis csak egyszer mondom el a dolgot. Kösz, hogy elzavartad azokat a barmokat. Tényleg! De ne is ábrándozz arról, hogy most helyettük learathatod a babérokat! Nem voltam, nem vagyok, és nem leszek senki zsákmánya! Világos? Nem tudom, hogy errefelé miért így bántok a nőkkel, de ahonnan én jövök… ott ezt nem teheted meg. Nem bánhat így velem senki! Ha társaságra vágysz, keress fel egy örömlányt! ÉN ugyanis nem szajha vagyok, világos? Most pedig légy jó fiú és nyisd ki az ajtót! Különben kénytelen leszek rajtad is alkalmazni a már előbb bemutatott kasztrálós Kung-Fu-s trükkömet. Kár lenne érted. - Fejezem be most már ismét lenyugodva, gúnyosan elmosolyodva a végén.

Persze, talán nem volt a legcélszerűbb dolog így kifakadnom, de ha egyszer ennyire elegem van ebből az Ozból. Itt teljesen hibbantak az emberek. Hogyan jönnek ahhoz, hogy csak úgy bárkit bárhonnan elraboljanak? Vagy fogva tartsanak? Netalántán erőszakoskodjanak vele? És a rendőrség hol van ilyenkor? Persze sehol. Ebben valahogy hasonlít a Földre. Ott is csak akkor lépnek a fakabátok, amikor valakinek már baja esett. Ha kijutok innen, első dolgom lesz, hogy meglátogatok egy őrsöt, és panaszt teszek.

- Nos? Hajlandó vagy kiengedni, vagy legyen harc? - Mosolygok. De nem szívből jön az enyém sem, riadt szemem még elárulhatja a bennem rejlő valódi félelmet. Mert valójában nem vagyok én bátor, csak félek. Félek, hogy mi lesz, ha nem vagyok elég ügyes? Mi lesz, ha nem tudok kijutni? Vagy nem sikerül meggyőznöm? A kezemben is megremeg a poroltó egy pillanatra, miközben rá irányítom. Vajon észrevette? Elkaphattam volna róla a pillantásomat, de nem tudom nem nézni azokat a smaragdszínű szemeit. Talán, ha más körülmények között találkozunk, másként alakulnak a dolgok... De most, hogy sarokba lettem szorítva, csak egyet tehetek, harcolok. Nem adom meg magamat, mert ha így tennék, akkor ő nyer. Márpedig én nem az a vesztes típus vagyok. Csak sajnos az az érzésem, hogy ő sem...

(Diesel szemszögéből)

Lehet lebecsültem a kis csajt, nem hittem volna hogy van benne még szusz. Gyorsan eltulajdonítja az egyik poroltómat, ami nem rossz húzás, de nem nézném ki belőle, hogy képes lenne használni is, ezért nem csapom le reflexből. Utána olyan módon kifakad, hogy azt tanítani kéne, nőkre jellemzően elég hosszúra sikerült a mondandója. Egészen megdöbbentő a bátorsága, de az arcom ugyanolyan kifejezéstelen és mesterkélt marad, mint volt.

- Látom nem igazán érzed át a helyzetet, kisanyám. - Rázom meg a fejemet rosszallóan, ahogyan az óvónénik szokták a homoksütiket egymás pofájába dobáló kicsiket szidni. A csípőmre teszem a kezemet, és laza sétálásba kezdek az ajtó előtt, de nem megyek hozzá közelebb. Egy pillanat, és elborul a nők agya, bár nem hinném, hogy kifogna rajtam, csak ha nem űz durva szinten valamilyen küzdősportot. Valószínűleg tényleg nem ide valósi, ha az lenne, tudná hogy hol a helye. Még egy szerencsétlen menekült.

- Azok a barmok a haverjaim, valójában nekik tettem volna szívességet, ha ott hagylak nekik. Ne hidd hogy olyan kellemes társaság ám, meglátnak egy fél mellet és leszaggatnák a kezedet is - nevetek fel a végén és eleresztek még egy gúnyos mosolyt. - Ne is álmodozzak? Miért, talán nézni sem szabad? - mérem végig pofátlanul, kimondottan elidőzve az „ikreinél”, ami talán a leghergelőbb egy nőnek, elvileg unalomig ismételik, hogy hozzá beszélj, ne a melleihez. Megnedvesítem a számat és folytatom az okítást, rá fér. - Mellesleg hidd el, vannak éppen elegen akik még hálát is adhatnak a társaságomért. De ha gondolod, bármikor elosztathatom a kétségeidet - Felelem neki az örömlányos részre. Mégis mit képzel, egy olyan fickónak tűnök, aki arra szorul, hogy fizessen, együttlétért?! Ennél a pontnál kezdtem már kicsit idegesebb lenni. És hogy engedjem el, vagy harc? Hova képzeli magát, istenem? Nehezen fojtom vissza a nevetésemet, de mókás azt tettetni, hogy annyira komolyan veszem. Az első próbálkozás kudarcba fulladna, és sajnos valószínűleg maradna pár fájó nyom. Igazából még nincsen különösebb tervem vele, csak felindulásból rángattam be ide, meg hogy a dióagyúak végre befejezzék a vandálkodást. Erőszakos állat vagyok, ez van, erre születni kell. De nem vetem rá magam az első errefelé tévedő nőre, bár az ártatlansága imponáló és egyszerre bőszítő is.

- Nagyon sajnálom kisasszony, de ez nem így megy. - vakarom meg az államat. - Kénytelen kelletlen el kell viselnie, ugyanis úgy találom, hogy remekül megy a szobám berendezéséhez, szóval bizonytalan ideig szobafogságra ítélem. Bár a haverjaim még kinn állnak, dönthetsz hogy egy tucat férfi ugorjon rád és tépje le a szoknyádat a kis formás seggedről, vagy meghúzod magad, és befogod - Egy sokkal mézes-mázosabb hangszínt ütök meg. Látom, ahogyan remeg a keze, és néhol a hangja sem árulkodik magabiztosságról. Sokkal okosabb, ha kicsit játszok vele, ha már nem minden nap botlik ilyen partnerbe az ember. Lassan lépdelni kezdek felé, a legkisebb támadási szándékot sem tükrözi a mozgásom, kezemet a farmerom zsebébe bújtattam. Arcomon mindvégig levakarhatatlan mosoly. Mikor már tisztes távolságon belül vagyok, legtenyérbemászóbb modoromat elővéve suttogom alig hallhatóan, de a legmélyebb orgánumommal. 

- Szóval. Ismerkedj a környezettel, remélem jó játszópajtások leszünk. De ha nem leszel jó kislány, kénytelen leszek... - Egy lélegzetvételnyi hatásszünetet tartok csak. - Azt ne akard inkább megtudni. -

1. fejezet

Itt az első fejezet. Még további részeket is fel fogok rakni, de örülnék a kommenteknek. Jöhet hideg-meleg is! ;) Folyamatosan fogom feltölteni a részeket, amint elkészültem velük.

Deana

1. FEJEZET
A találkozás

(Ariel szemszögéből)

Már több hónapja éltem a sivatagban, ahová a tornádó hozott. Furcsa egy hely volt ez. Kinézetre akár a Sahara, igazi homoksivatag volt. Amerre ellát a szem, sárga színű homoktengert látni. Őszintén szólva, fogalmam sincsen, hogy hogyan kerültem az oázisba. Az utolsó emlékem az, hogy több napos bolyongás után eszméletemet vesztettem a tűző napon a sivatagban. A furcsa, de igen barátságos lények menthettek meg. A 150 centinél nem nagyobb, hegyes fülű és kissé pufók szerzetek magukat mumpicoknak nevezték. Szerencsére megértették, amit mondtam nekik, bár időnként egymás között furcsa nyelven beszéltek. Úgy tűnt nomád népek, akik sátrakban laknak és állattenyésztéssel foglalkoznak. Láttam náluk kecskéket, de szamarakat is, melyeket szállítóeszközként használnak.

A mumpicoktól tudtam meg, hogy Oz világában vagyok. Ők minden este összegyűltek az étkezésre szolgáló sátrakban és meséltek egymásnak. Talán csak miattam vagy így adták tovább a tudást, nem tudom. Azt azonban igen, hogy ezek a mesék nem Happy Enddel értek véget. Ismertem Dorothy Gale történetét, de azt hittem csak mese az egész. A Földön ismert és népszerű volt a történet. Így voltak ismerős részek. Sok mindent megtudtam erről az új világról. Arról, hogy a 2 boszorkány, Elphaba és Nessarose ismét élnek és megkeserítik a bűnöző bandáikkal a békés Ozianok életét. Egy különösen kegyetlen és hírhedt motoros bandáról, a Wheelers-ről is meséltek nekem. Azt mondták, óvakodjam tőlük, mert a hozzám hasonlóan ide került Menekültekre vadásznak és a városba viszik őket. Azonban erről többet nem tudtak vagy nem akartak beszélni nekem. Láthatólag feszengtek a témától, így én sem erőltettem a dolgot.

A sok információért és a szállásért cserébe egyetlen dolgom volt, mesélnem kellett az én világomról. Úgy vettem észre igencsak érdekelte őket az ismeretlen hely és a történelmünk. Azt hiszem, nagyon szeretnek történeteket hallgatni. A nálam lévő tárgyakról is sokat kérdezősködtek. Megtudtam, hogy sem a mobiltelefont, sem a tükröt vagy a piperecuccokat nem ismerik. A tükrömet oda is adtam nekik, hiszen a púderemhez is volt egy. Cserébe megígérték, hogy ha megy beszerző karaván a külvárosba, feltétlenül magukkal visznek, ahol megkereshetem elveszett osztálytársaimat. Így hát hetek múlva gyümölcsökkel és más eladható áruval megrakodva útra is keltünk. Azonban arra senki sem számított, hogy egy óriási homokviharba fogunk kerülni. A vihar újra elszakított a barátaimtól. Ismét egyedül voltam, amint kitisztult az ég. Miután megint csak kiszáradtam, eszméletemet vesztettem. Arra tértem magamhoz, hogy valaki vízzel locsolja az arcomat és pofozgat. Ahogy körbe néztem, egy csomó férfit láttam magam körül.

- Szépségem ébresztő. - Keltegetett egyikük reszelős hangjával.
Olyan tipikus bűnöző kinézetűek voltak: bőrkabátot és fekete vagy sötét színű ruhákat viseltek. Este felé járhatott az idő, mert igencsak sötétedett az ég alja. Egy fél tucat férfi szegezte rám fürkésző tekintetét, amitől igen kellemetlenül kezdtem érezni magam. Főleg, hogy egyiküknél-másikuknál fegyvert is láttam. Szemtelenül méregettek, amitől egyenesen kivert a víz. Nem akartam, hogy megerőszakoljanak. Kiutat keresve szemügyre vettem hát a környezetemet. Egy szerelőműhely előcsarnokában voltunk, mellettünk a motorok sorakoztak. A bejáratot pedig egy fekete terepjáró állta el. A műhely belsejéből a munka hangjai szűrődtek ki. Talán, ha bemenekülnék a belső részbe, találhatnék más kijáratot is… Tovább nem jutottam a gondolkodásban, mert a férfiak összeverekedtek. Riadt őzként néztem az acsarkodó férfiakat, akik épp azon veszekedtek, hogy kié legyen az első kör.

Persze mindegyik önzően első akart lenni. Úgy éreztem, most kell cselekednem, vagy késő lesz. Szinte kúszva tettem meg ezt a fél métert, majd bevetettem magam a motorok közé. Eközben néhány lövés is elhangzott, mire azonnal ész nélkül futni kezdtem a belső helyiség felé. Hallottam a dühös kiáltozást a hátam mögött, a dobogó léptek zaját, de nem érdekelt. Ki akartam jutni innen. Aztán valaki utolért és a derekamnál fogva visszarántott. Veszettül rugdostam és kapálóztam. A nehéz táskámmal csapdostam az illető fejét, közben a szabad másik kezemmel valami tárgy után kutattam. Végül a kezem ügyébe akadt egy szerszámos láda és a lábára dobtam. Ekkor engedett el végre az illető. A biztonság kedvéért gyorsan még tökön is rúgtam, mire felordított.
- Te kis szuka! Ezt még megbánod. - Gyilkos indulat villant meg szemeiben, egyből hátráltam néhány lépést. Ő is megmozdult, de csak lassan közelített felém. Amint léptem még egyet automatikusan a közeledésére, akadályba ütköztem.

Nem a hideg fal állta utamat, ez valami egészen más volt. Kezemmel óvatosan hátra nyúltam és egy meleg és kemény felsőtestet tapintottam meg. Valaki állt mögöttem. De... de… az nem lehet! Nem kerülhettek ilyen gyorsan mögém! Kúszott át rajtam a gondolat. Rémülten néztem a gúnyosan mosolygó férfire, aki két lépésnyire tőlem megállt.
- Most pedig egy kicsit elszórakozunk veled. Diesel, lefognád? A kiscsajnak halálos a rúgása, úgyhogy vigyázz vele! - Jelentette ki. Furcsa volt ez a név. Kit szokás egy olajfajtáról elnevezni? Nem bírtam megállni, hogy ne fordulja meg és nézzek a név tulajdonosának szemébe. Egy igen jóképű, a húszas évei végén járó férfi állt előttem. Igézően zöld szemeibe bámultam bele egyenesen. A férfi - akárcsak a többi bűnöző - mogorvának tűnt és veszélyesnek. Ekkor szólalt meg kintről egy erős bariton:
- Diesel, kész vannak már a motorok? Tom sérülése komolynak tűnik, Dokihoz vagy valamelyik kuruzslóhoz kell vinni mielőbb! Ennyit egy dugás sem ér meg Phill! Hozd a lányt, majd Bedlam betöri neked, ha még mindig akarod! - Zárta rövidre a dolgot. Rémülten néztem Dieselre, szemembe könny gyűlt. Szólásra nyitottam a számat, de egy hang sem jött ki rajta. Így csak némán tátogtam el, hogy: „Kérlek, segíts!”

(Diesel szemszögéből)

Nem használok órát, de a biológiai ketyerémnek köszönhetően percre pontosan ugrok ki az ágyból. Szinte felriadok, bár nem álmodtam semmi rémisztőt kivételesen, az ébredés ma is megviselt. Ahhoz képest, hogy este 6 felé jár az idő, még korainak érzem. Még egy magányos éjszaka... Könyökömet a térdemre támasztva megvakarom kócos fejemet, ami kicsit sajog, tegnap volt egy kis atrocitásom egy menekülttel. Látszik még rutintalan volt, de az ütése nagyon is jól célzott, de ezúttal legalább nem érzékeny részen. Egy időre nem szeretnék belőle kapni. Még egy zsúfolt nap... És megint nincsen semmi a hűtőben. Magamra rántok egy fekete pólót, egy valahonnan felkapott nadrágot, ami valószínűleg olajfoltoktól éktelenkedik, mert ha még a mintáját nem is néztem, azt azért érzem, hogy alaposan átitta a műhely szaga. Annyira, mint körülbelül engem. Mintha érdekelne, felemelem a hónaljamat, és veszek egy kis szagmintát, az eredmény nem valami bizalomgerjesztő. Majd este megfürdök, de most, most más vár rám. Bemelegítésként nyomok pár fekvőtámaszt, karkörzést, és indulhat is a nap. Útközben az ajtó felé menet találkozok egy fél üveg sörrel, talán még menthető, bár nem szeretem a langyosat. Felkapom, húzok belőle egyet reggeli/vacsora gyanánt, aztán a műhely felé veszem az irányt.

Mára kismilliónyi melóm halmozódott fel, hála a gépeiket cseppet sem kímélő Wheelers tagoknak. Mondtam én már elégszer, hogy én se vagyok időmilliomos, és bármennyit fizetnek egyedül nehéz lesz bírni a tempót, talán nem kéne annyira amortizálni azokat a gépeket, hiába vagyunk barátok. Összerakni némelyiket már lehetetlenség, és még ezen is én idegeskedjek? Csodálják, ha néha elgurul a gyógyszerem? Híres vagyok arról, hogy a motorokat úgy összerakom, mint senki a környéken. Ha egy olyan gép van a feneked alatt, amit én szereltem, akkor harcba szállhatsz egy gepárddal is, vagy egy sivatagi forgószéllel. Ezért persze egy ilyen kapcsolat, mint én eléggé gyümölcsöző lehet, de minden munka egy művészi alkotás, amit nem lehet nagyüzemben végezni. Pár perc múlva már a műhelyben vagyok, és kinyitom a helyet. Enyhe doh, benzin, festék és hígító szag keveredik, de mégis az enyém. Az egyetlen, amire büszke lehetek és a két kezemre. Neki is állnék a munkának, de valami hiányzik, semmi sem indulhat zökkenőmentesen.

Kénytelen vagyok hátra menni a kacattárba, hátha találkozok egy olyan csavarkészlettel, ami most éppen égetően hiányzik. Utálom ha így indul a nap, ezért egy fél óra dulakodás után már eléggé ideges vagyok ahhoz, hogy tökéletesen felébredjek. Az arcomról is lefagy a mosoly, mikor meghallom, ahogy a csordám zaját hozza a szél. A fene esne beléjük. Nem zavartatom magam, majd valószínűleg óbégatnak, ha annyira fontos a dolog, így tovább kutakodok a kupacban. Nem sokkal később már hallom is a hanghatásokat, természetesen megint olyan, mintha egy gladiátorviadalt hallgatnék vissza magnóról. Magamban csak röhögök a szerencsétlenségükön, valószínűleg biztos jól szórakoznak egymás bélmozgásán, disznó viccein, mint mindig. Egy idő múlva azonban már nagyon nem vicces: éles csattanásokat hallok, mintha ezernyi kis szerszám repkedne szét. Ha ma is a franciakulcsaimmal dobálóznak, megölöm őket. Felpattanok, a kezemben tartok vasdarabokat pedig idegesen a földre vágom.

Gondolhattam volna. Elém tárul a látvány, ahogyan egy nőcskét üldöznek, aki van annyira tűzrőlpattant, hogy keresi az egérutat. Ha ismerné a műhelyemet, tudná, hogy innen nincs menekvés, főleg ezektől a fickóktól. Az ajtóban állok, és egy ideig nézem, amint a sok idióta verekszik, és mélyen sóhajtok, miközben az éghez imádkozom. Egy ideig még jó móka is, de amikor már túl sok forog kockán (jelen esetben a berendezés épsége), közbelépek, egyenesen a lány mögé, kezdem tőle félteni a helyet, így ő Phill, és közém kerül. Phill már elővette a rémes kalózvihogását, mintha úgy érezné, mindjárt kifoszthatja a kincses ládát és megpillanthatja a pézsmaillatú szelencét...
- Most pedig egy kicsit elszórakozunk veled. Diesel, lefognád? A kis csajnak halálos a rúgása, úgyhogy vigyázz vele! - Közli, na nem mintha nem láttam volna magam is.
- Nem volt már elég a tegnapi, meg amúgy is, mi itt ez a rumli? – vágok vissza neki mérgesen, miközben hadonászok a kezemmel. Kishíján az ideglelés kerget, szerencsére vagyok olyan pozícióban, ha mondjuk most elordítom magam és mindet kiküldöm, akkor se én fogok rosszul járni.

- Lesz egy-két szavam Luciferhez, mégis mit képzeltek, mennyibe kerül ez itt? – teszem hozzá. Lucifer a Wheelers bandájának feje. Bedlam, a tébolyult városúr, az alvilág feje után a második ember. A boszorkányok kis kedvence, akitől mindenki fél. Eddigre már mindenki engem néz, a többiek abbahagyták a verekedést, csak meglepetten pislognak. A mindenkibe beletartozik az új jövevény is, aki már engem figyel, meglehetősen közelről. Homoktól és izzadtságtól maszatos, a haja csapzott, de a szemei könyörgően villannak rám. Kicsit elidőzök az íriszeiben, igazándiból ritkán adódik alkalmam menekültek szemét látni - mind könyörög, de a szemembe általában nem mernek nézni, meg is lep a bátorsága. Kicsit lejjebb csúsztatva a tekintetemet, lejjebb se rosszabb sokkal, sőt... A szája mozog, valószínűleg annyira rémült, hogy már hang se jön ki a torkán. Tetszik, ahogyan fél.
 
Megragadom az egyik csuklóját, és magam mellé rángatom.
- Különben is, úgy osztozkodtok a koncon a saját kecómban, hogy én nem is vagyok benne? Kár, mert most én is szórakozni akarok egy kicsit. A cuccotokért meg gyertek vissza délután. - Dühösen a lábam előtt heverő ládába rúgok, erősen fogom a lányt, és kirángatom a műhelyből. A kintről ordibáló hangnak csak annyit vágok vissza, hogy maradjon el a seggén, eljön mindenek az ideje. A házamba hurcolom, belököm az ajtón, majd azt rutinosan bezárom.
- Csak nem ijesztettek meg a nagyfiúk? - kérdezem tőle gúnyosan, félig felhúzott ajkaim mögül kivillanó fogakkal. - Szépen elintézted a műhelyem, mondhatom. Téged meg hol kapartak össze - Faggatom újdonsült rabomat.

Képek, Elfújta a tornádó

Képek, Elfújta a tornádó

  

Itt találjátok a Elfújta a tornádó című történet szereplőit. A történet hamarosan indul, ám ha közben van ötletetek mellékszereplőkre, írjátok ide nyugodtan.

A FŐSZEREPLŐK:

Ariel

Diesel

MELLÉKSZEREPLŐK:

hamarosan...

Ismertető: Elfújta a tornádó

Ismertető: Elfújta a tornádó

Íme hát a második fanficem ismertetője. Kéretik ennek szellemében méregetni, még igencsak kezdő vagyok - még ha a lelkesedéstől nem is látszik. xD Anno még egy PhotoShop-pos Manipulációt is alkottam róla, a Dexter című sorozat plakátját felhasználva. A fanfic alapja egy volt szerepjátékos oldal, ami már megszűnt azóta. Az ottani játékom adja a kiindulópontját az egésznek. ;) A két főszereplő a kedvenc színész-álompárom: Sophia Bush és Jensen Ackles. <3



   TÖRTÉNET: 2010-ben járunk, azonban mégsem a Földön vagyunk. Egy rejtélyes helyen vagyunk, Oz világában. Történetünk főhősnője ARIEL a 19 éves egyetemista, aki egy tornádóval érkezik meg Oz Földjére. Barangolása során Menekültté válik, üldözik, majd elfogják. Egy rejtélyes férfi, DIESEL menti meg a bűnöző bandától, de valójában a férfi is e világ alvilágához tartozik, a legjobb szerelő a környéken. Durva, erőszakos és időnként bunkó stílusa ellenére valamit meg tud mozgatni belsőjében a lány, így magának követeli és fogva tartja a lakásán. Kettejük kalandos egymásra találásának történetét tervezem megírni, ami +16-os és/vagy +18-as tartalommal is rendelkezik majd, elvégre durva nyelvezet és szex is jelen lesz benne (de ezt persze jelölni fogom majd minden esetben a poszt legtetején - így nem muszáj elolvasni majd őket).

Képek, Equinox

Képek, Equinox

  

Néhányan már érdeklődtetek afelől, hogy meséljek róla, hogyan is képzeltem el a szereplőket. Így most a teljesség igénye nélkül összegyűjtöttem pár képet a szereplőkről. Van néhány, akit már megismertetek; de olyan is akad, aki majd ezután fog belépni a történetembe.

A FŐSZEREPLŐK:

Sarah Black

Edward Cullen

Sam(uel) Call

MELLÉKSZEREPLŐK:

ALAKVÁLTÓ FARKASOK:


Aaron Collins

Levi Uley

William

Tay(lor) Clearwater

Jasmin Clearwater

Quil Ateara (ifjabb)

NOMÁD VÁMPÍROK:


Jason "Jay"

Gretchen

Hannah

Gil(bert)

Viktória

EMBEREK:


Rhea

Yolanda

Díjaim

 Díjaim!

  

Minden díjmat - amit már korábban kaptam vagy még ezután fogok kapni - itt, ebben a bejegyzésben fogom tárolni. Köszönöm még egyszer azoknak, akiktől kaptam!

 

1. díjam, Musafan-tól!

 

2. díjam,  AngelGirl-től! ♥

3. & 4. díjam,  AngelGirl-től és Doree17-től! ^^

5. díjam, AngelGirl-től! ♥

folytatása következik...

Minden írásom egy helyen

Írásaim jegyzéke

Fanfictionök:
Equinox ~ Napéjegyenlőség

Bella végül megadja magának a boldogság lehetőségét Jacob Black oldalát, bár Volterrában megmentette Edward életét. Évekkel később megszületik Bella unokája, Sarah Black, aki nemcsak ugyanolyan szép, mint hajdan nagymamája, de makacsságát is örökölte. Amikor meghalnak Sarah szülei, egyetlen még élő rokonához kerül: nagybátyja, Ephraim Black veszi magához a néhai Swan házba. A lány La Pushból Forksba költözik és megpróbál felejteni. Csakhogy a visszaköltöző Cullenek újra a képbe kerülnek... akárcsak a bosszúszomjas Viktória és a törvényt betartatni kívánó Volturi. Hogy mi lesz e történet vége és Sarah vajon ép bőrrel megússza-e a dolgot? Ez még a jövő zenéje...

Elfújta a tornádó

2010-ben járunk, azonban mégsem a Földön vagyunk. Egy rejtélyes helyen vagyunk, Oz világában. Történetünk főhősnője ARIEL a 19 éves egyetemista, aki egy tornádóval érkezik meg Oz Földjére. Barangolása során Menekültté válik, üldözik, majd elfogják. Egy rejtélyes férfi, DIESEL menti meg a bűnöző bandától, de valójában a férfi is e világ alvilágához tartozik, a legjobb szerelő a környéken. Durva, erőszakos és időnként bunkó stílusa ellenére valamit meg tud mozgatni belsőjében a lány, így magának követeli és fogva tartja a lakásán. Kettejük kalandos egymásra találásának története ez.

Kísért a múlt
Mi történik akkor ha mindaz, amit fikciónak hittünk, valósággá válik? Mi történik, ha mi magunk sem vagyunk képesek elhinni ábrándjaink a múlt visszatükröződései? Erzsébet megszállott fanatikusa kedvenc sorozatának a "Ki vagy Doki?"-nak, így gondolkodás nélkül vág bele egy minden képzeletet felülmúló kalandba; amikor olyan információkra bukkan, melyek szerint a Doktor nem csak hogy létezik, de egyenesen a Földön bujkál a Dalek faj elől. Az már csak hab a tortán, hogy kiderül nem ő az egyetlen időlord, aki emberré válva tengeti napjait köztünk. Vajon Erzsébet sikerrel jár? Képes lesz visszahozni a Doktort, mielőtt túl késő lenne? Vagy a Föld ezúttal nem fog megmenekülni?

Saját történetek:
Burning For You ~ Érted égek
Adott egy lány, akinek fogalma sincsen arról, hogy milyen különleges. Legfeljebb csak sejti, hogy ő más merőben mint a többiek. Egy nap, egy rejtélyes idegen menti meg gyilkosai karmából és vigyáz rá ezután. De vajon mindezt önzetlenül teszi? Vagy ő is csak fel akarja használni a lányt a céljaira? És miért érzi úgy Athaleia a közelében mindig, hogy majd szétveti a vágy?


Power Of Love ~ A szerelem ereje

Azt mondják, a szerelem lehet elsöprő erejű, tiszta, életeket megváltoztató, felkavaró, felemelhet a mennyekig, de a pokol legmélyebb bugyraiba is taszíthatja azt, aki szeret. S nem egyszer mindezt egyszerre teszi, mint az én történetemben. Sosem gondoltam volna, hogy egyszer magam is megtapasztalom ezt a földöntúli érzést, egy nem e világi lény oldalán. De vajon a szerelem ereje elég ahhoz, hogy ne a sötét győzedelmeskedjen?