Itt
a második fejezet. Még további részeket is fel fogok rakni, de örülnék a
kommenteknek. Jöhet hideg-meleg is! ;) Folyamatosan fogom feltölteni a
részeket, amint elkészültem velük.
Deana
A Doktornő
- Mond, te semmire se figyeltél a sorozatban oda? - Kérdezte
felháborodottan Lissy Davidtől. Már áttúrták a férfi dolgozó szobáját, a
nappalit, a vendégszobákat és a hálót is. De semmi eredmény. - Érzékelésszűrő van rajta, de mivel
felhívtam rá a figyelmedet, most már észre kell venned. Már, ha a házban van
még. Mi az a tárgy, ami amióta az eszedet tudod, megvan? És mindig magaddal
hurcolod? - Szegezte a kérdést neki a lány. Talán csak rosszul közelítették
meg a kérdést és az óra végig itt volta a szemük előtt csak más formában. Lissy
a sorozatban lévő dolgokra fókuszált, talán tévesen.
- Ha zsebóra lennék, hová bújnék el? - Próbált ironizálni Amy, majd
bele is belehasított a felismerés és a dolgozószobába rohant vissza. Hamarosan
egy nyaklánccal tért vissza, melyen egy nagy medál lógott. Először nem vettek
észre semmi furcsát rajta, de ahogy jobban megnézték maguknak, a medál súlya
sokkal jobban lehúzta a nyakláncot, mintsem indokolt lett volna.
- Végre megvan! - Kiáltott fel Lissy és az érme után kapott. De
hiába fogta meg a medált, a láncot Amy nem eresztette.
- Én találtam meg! Most pedig áruld el miért kellett ez neked annyira?
- Csattant fel Amy, de Lissy nem engedte el a lassan fekete zsebórává váló
medált.
- Add… már… ide!!! - Szuszogta, miközben kitépte Amy kezéből az
órát, a lánc persze elszakadt. Szerencsétlen David próbált lépést tartani az
óráért megvadult anyatigrisként harcoló lánnyal, hiszen kezeik össze voltak még
mindig bilincselve. Az óra fedele pedig hirtelen felnyílt és fehér, vakító
fénye a hozzá legközelebb lévőbe, Lissybe költözött. A lány csak egy halk
„Úristen, ne!” kiáltást hallatott, majd a fényesség eltűnt, Lissy pedig ájultan
csuklott össze. Szerencsére David elkapta. Eközben a még mindig döbbent Amy azt
latolgatta fennhangon, hogy megőrült-e ő is, vagy tényleg ideje hinni mindabban,
amit a másik lány mesélt nekik. Apropó Lissy. Látszólag elájult, de David
pofoztatásának hála lassan kezdett magához térni. Az első, amit megpillantott,
az a fölé hajoló férfi aggódó arca volt.
- Jól vagy? - Kérdezte, mire Lissy csöppet sem nőies módom
megragadta a férfit és a levegőbe emelte fél, szabad kezével.
- Szerinted mégis jól kéne lennem? Rossz testbe kerültem vissza! Ezt
vissza kell sürgősen csinálnunk mielőtt bárki is rájönne mi történt. Miért
kellett kinyitnia ennek az ostoba lánynak az órát?! Időlord emlékezet óta
nincsenek női időlordok Gallifreyn. Erre most itt van egy! Aki ráadásul én
vagyok! Női testben férfi időlord. Belegondolni is rossz. - Lissy, vagyis
az időlord a lány testében fel-alá sétált a szobában, teljesen megfeledkezve a
kezében lévő Daviddel vagy a mostanra sokkot kapott Amyvel. Végül sikerült
kiszakadnia saját gondolatai közül és letette a férfit a földre. Amaz csak
akkor nyugodott meg kissé, amikor végre talajt érti ismét a lába.
A Doktornak - jobban mondva
jelenleg Doktornőnek - nem volt ideje kivárni, hogy azok ketten megemésszék a
történeteket. Most minden perc számított, mielőtt a Dalekek rájuk találnak.
- Amy, te menj el és keresd meg Christ. Valószínűleg erre te vagy a
legalkalmasabb személy tekintve, hogy a ma esti Manchester United focimeccsen
fogod megtalálni John társaságában. A Mesterre is szükségünk lehet. Hozd el
mindkettőjüket az 5-ös számú BBC stúdióba. Én intézem Matt begyűjtését
Daviddel. - Adta ki a parancsot, majd a megrökönyödött Davidet maga előtt
taszigálva megindult kifelé a házból, magára hagyva a még mindig döbbent Amyt.